Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Abban minden verzió kiegyezik, hogy Horthy az ország szomszédok általi megszállásával fenyegette a királyt.
„Abban minden verzió kiegyezik, hogy Horthy az ország szomszédok általi megszállásával fenyegette a királyt. Emlékirata szerint kijelentette, hogy ha helytartói feladatait elvégzettnek tekintené, helyét átadná Károlynak. Prónay Pál naplójában azt az ironikus megjegyzést írta Horthy Károlynak tett ígéreteiről, hogy a kormányzóról Othello jutott eszébe, »aki talán így magyarázhatta szerelmét Desdemonának«. (William Shakespeare Othellójában a szerelmes mór megfojtja romantikus érzelmeinek célpontját). Ezután Károly a Várból Szombathelyre utazott, minden jel szerint nem tájékoztatva a kormányzót arról, hogy egyelőre nem tervezi elhagyni az országot.
A tárgyalások ekkor még tovább folytak, ám ezeknek menetéről máig keveset tudunk. A király szombathelyi tartózkodása során megerősített őrizetet élvezett, mert pletykák keringtek arról, hogy a kormány meg akarja gyilkoltatni. (Erre semmilyen bizonyíték nem volt.) Beniczky Ödön állítása szerint Teleki Szombathelyről azt táviratozta Horthynak, hogy Károly elutasította ajánlatát, miszerint a trónért cserébe nevezze ki a kormányzót a hadsereg főparancsnokának. Semmit sem tudunk erről az ajánlatról, annak feltételeiről, illetve arról, hogy egyáltalán valós-e a Horthy sértett ellenfelétől származó információ. Ha ez igaz volna (bár erősen kétséges), az is csak Horthy politikai képességeinek bizonyítéka: támasztott egy nyilván tarthatatlan feltételt – a hadsereg irányításának megtartását –, hogy aztán a király elutasító nyilatkozatát felhasználhassa.
Mivel azonban utóbbi felhasználása nem történt meg, az egész irat tartalma vitatható, dacára annak, hogy a híresztelésnek a múlt rendszer történetírása teljes hitelt adott. Windischgrätz Lajos emlékiratában azt állította, hogy Horthy akkor lett volna hajlandó átadni a hatalmat, ha Károly elfoglalja Bécset, azonban ez is kétséggel kezelendő. A két, legitimista oldalról terjedő pletyka azt a célt szolgálhatta, hogy Horthyt ingadozó, döntését végül saját elgondolásaiból meghozó, nem pedig a külső nyomás alatt megtörő egyénként mutassák be.
De volt-e külső nyomás? Károly arra számított, hogy a szomszédos államok passzívak maradnak. Ez egyébként a britek korábbi, puccs előtt elképzelt forgatókönyveinek felelt meg. A belgrádi brit követség szerint a szomszédos államok álláspontja már 1920. december végén is az volt, hogy tiltakoznának a Habsburg-restauráció esetében, de nem támadnák meg Magyarországot. A nagyhatalmakat tekintve a budapesti külképviseletek március 28-án – Károly fővárosból való távozása után – értesültek a királylátogatásról. Végül csak Thomas Beaumont Hohler brit főbiztos járult Horthy elé, akitől a kormányzó menlevelet kért a királynak.
Érdemes jelezni, hogy Károly ekkor még Magyarországon tartózkodott, és a tárgyalások még folytak közte és a kormány között, így elmondható, hogy Horthy valószínűleg nem akarhatott semmilyen eredményre jutni, ha a tárgyalások lezárása előtt már a király eltávolításának részletein ügyködött. A nagyantant hatalmak egyébiránt nem jelezték, hogy közbeavatkoznának. Fouchet francia főmegbízott arról jelentett, hogy Horthy kért tőle egy nagyhatalmi állásfoglalást a restauráció ellen, amelyet ifj. Andrássy Gyula és Bethlen István aztán megmutathattak Károlynak Szombathelyen. A francia kormány április 3-án követelte, hogy Károlyt távolítsák el az országból.
Valószínű, hogy a király kételkedett az antantnyomás valósságában, s végül a francia állásfoglalás – de nem fenyegetés – hatására április 6-án visszatért Svájcba. Látogatásának legközvetlenebb eredménye a Teleki-kormány bukása volt, melyet Bethlen kormánya váltott április 14-én.”