„Sokak számára érthetetlen volt, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője miért erőszakolta ki a Fidesszel a kenyértörést, elüldözve a magyar jobbközép tagpártot, amikor erre semmi sem kényszerítette, sőt apropó sem igen volt rá. Különösen ellenszenvessé teheti magát ezzel a pártatlan kívülállók számára is, hiszen meglehetősen kilóg a lóláb, hogy a Fidesz miatt akarták siettetni az alapszabály módosítását a frakcióban a pártbeli regula kopírozásával.
Mindjárt eloszlik a homály azonban, s választ kapunk az érthetetlen mozzanatokra, ha felidézzük Soros György két évvel ezelőtti, méltatlanul elfeledett dühös megnyilatkozásait. A magyar származású milliárdos két cikkben is foglalkozott a néppárttal az európai parlamenti választások előtt és után. Első írása a Project Syndicate nevű házilapjában február 11-én látott napvilágot, s benne alaposan odasózott egyet az EPP-nek.
Szerinte ugyanis a transzeurópai szövetségeket teljes mértékben a pártvezetők saját érdekei határozzák meg, s ebben a tekintetben az Európai Néppárt a legrosszabb. Kifejtette: az EPP szinte teljesen elvtelenné vált, s ezt a magyar miniszterelnök és a Fidesz tagságának engedélyezése bizonyítja. Soros ostorozásának értelmében ez csak azért történhetett meg, hogy megőrizzék az Európai Parlamentben a többségüket. A spekuláns jeremiádája, mérges szitoközöne nem is bizonyult pusztába kiáltott szónak, hiszen rá pár hétre, márciusban kierőszakolták az EPP-ben a Fidesz tagságának felfüggesztését.
Ha nincs a világjárvány, feltehetően már régen kiprovokálták volna a magyar tagpárt távozását, amely sehogy sem akarta érteni az idők opportunista új szelét, és ragaszkodott a balosodás helyett az eredeti elvekhez hű konzervatív, kereszténydemokrata irányvonalhoz.Nem kell tehát sokat cifrázni, ragozni, miért éppen most kellett elmarni a Fideszt a néppárti frakcióból. Manfred Weber egyszerűen elérkezettnek látta az időt a leszámolásra, egyszersmind Soros Györgynél a pikszisbe való visszakéredzkedésre”.