Nőnap – büszkeség vagy balítélet?

„A Nők egy része kedves gesztusnak, afféle büszke világnapnak tekinti a Nemzetközi Nőnapot, ahol a férfiak kifejezik tiszteletüket, rajongásukat, hálájukat a Nők kapcsolathoz, családhoz, közösséghez, társadalomhoz való hozzájárulása nyomán. Más része álságosként, a nem-egyenrangúnak megélt nemi szereposztás fenntartásaként tekint rá, és elutasítja, hogy évente egy szál (csokor?) virággal ellensúlyozni lehessen az üvegplafont, a bekorlátozottságot, az oly gyakori kapcsolati erőszakot. Ismét egy másik rész a Nemzetközi Nőnap szocializmusból eredő gyökerei, vagyis egy önkényuralmi rendszerhez való kapcsolódása miatt ódzkodik tőle – ám ez túlmutat cikkünk keretein.

Az ellentmondásos megítélés jelzés. Mutatja, hogy a nemi szerepek újragondolása előrehaladt, ám még korántsem jött létre egy új konszenzus. Átmeneti időszakot élünk a nemi, kapcsolati és családi szerepek tekintetében.

A korábbi, korlátokat jelentő hiedelmeket, elvárásokat, mintákat részben lebontottuk. A létrejött sokszínűség egyfelől felszabadító, másfelől zavarba ejtő. A párhuzamosan egymás mellett élő, eltérő nemi, párkapcsolati és családi szerepek jelentette sokféle támpont esetenként bármiféle támpont hiányának látszik.

Az új egyensúly, a magánéletünk alapját jelentő kérdésben kialakuló új közmegegyezés még nem jött létre. A sokféle lehetőség, ahogyan magunkat Nőnek – és férfinak – megélhetjük, ahogy kapcsolatban és családban élhetünk, egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget. Lehetőséget arra, hogy minél többen megtalálhassák önazonosságuknak, kötődési stílusuknak, értékeiknek megfelelő nemi, kapcsolati és családi szerepet. Ugyanakkor felelősséget, hiszen ez a folyamat egyéni döntések meghozatalát, önreflektív, önismereti munkát, átgondolást, közösségi értékek mérlegelését, ahhoz való alkalmazkodást igényel. Magunknak szükséges összeraknunk, hogyan leszünk önazonos Nő illetve férfi. A felelősséggel pedig sokan nem szeretünk élni, és inkább elfogadunk egy készen kapott modellt.

A közösségek és a kultúra lehetősége és felelőssége ennek támogatásában, hogy értékeket válasszon és közvetítsen, kijelölje határait és meghatározza, mely szerepekre tekint kívánatosként.

Minden kultúra és közösség ismer előnyben részesített női és férfi mintákat, párkapcsolati formákat és családmodelleket. Ezek újragondolásának idején kiemelt jelentősége van a családi, lakóhelyi, szakmai és értékhez kapcsolt, nemzeti közösségek körében folytatott, minél gyakoribb és minél szélesebb körű párbeszédnek. A beszélgetés, a történetek, minták, küldetések, elképzelések, személyes példa átadása adhat támpontot a felnövekvő generációknak a megalapozott, tudatos kereséshez, döntéshez és választáshoz.”