A gyermekellátásban és az oktatási-nevelési intézményekben dolgozók egyértelműen a frontvonalban teljesítenek, még most is, amikor távoktatást rendeltek el, hiszen a bölcsődék nem zártak be, az óvodákban és iskolákban pedig felügyeletet kell biztosítani a távmunkában dolgozni nem tudó szülők gyermekeinek. Mindezt úgy, hogy minimális védelmet sem kapnak a dolgozók: továbbra sincs rendszeres tesztelés, és továbbra sem részei az oltási tervnek.
Miközben a fociválogatott tagjai, bírák, ügyészek soron kívül megkapták az oltást, és a tervek szerint a rendvédelmi és a közigazgatásban dolgozók is hamarosan sorra kerülnek, a kormány szerint a bölcsődei gyermekellátásban és a nevelésben-oktatásban dolgozók nem végeznek hasonlóan fontos, társadalmilag kiemelten hasznos munkát, és nem kerülnek kapcsolatba naponta emberek tömegével. Szerintük nem tartoznak a kritikus infrastruktúrában dolgozók közé sem.
Ha kérdezhetem: miért is nem? Kiknek köszönhetjük, hogy miközben a szülők dolgoznak, ők vigyáznak a gyermekeinkre? Kiknek köszönhetjük, hogy nem áll le az ország, és nem maradnak tömegek munka nélkül? Kik nevelik-oktatják gyermekeinket? Kik azok, akik már a távoktatás elrendelése előtt is nap mint nap tették ki magukat és családjukat a megfertőződés kockázatának bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, és végezték munkájukat mindennek ellenére lelkiismeretesen? Hogy akarják a tavaszi szünet után újranyitni az óvodákat, iskolákat, ha nulla védelmet adnak az ott dolgozóknak?