Nem csak Jókai nőalakjaival vannak problémák

„Miért lenne fontos szerinted, hogy a gyerekek – a lányok és a fiúk egyaránt – találkozzanak valódi női történetekkel?

Vannak olyan témák, amik egyértelműen női témák, és máshogy tud hozzá egy nő közelíteni, mint egy férfi – most nyilván nem esztétikai minőségről beszélek. De nem csak azért lenne fontos, hogy a nők is benne legyenek a kánonban, hogy női sorsokat jelenítsenek meg, hanem egyáltalán azért is, hogy női beszédmódot olvassanak a gyerekek. És persze hogy elhiggyék, hogy a művész nem csak férfi lehet, mert sajnos még mindig az a beidegződés, hogy a nő az lehet színésznő, énekesnő, de költő… az már nem. Még mindig a férfiakat veszik komolyabban. Nem véletlenül lett most a Szépírók Társaságán belül egy női érdekvédelmi munkacsoport, mert tapasztaljuk, hogy amikor irodalmi díjakra kerül sor, akkor férfiak adják inkább férfiaknak.

És ebből következik az is, hogy míg a férfiak által írt történetek egyetemesnek számítanak, addig a női történeteket mintha kevesebbre tartanák. Mintha azok csak a nőknek szólnának.

Így van, és ehhez van egy személyes sztorim is. Van egy nagyon erősen női regényem, ami egyfajta családregény, egy boszorkánydinasztiának a sorsát mutatja be. A férjem elkezdte olvasni, aztán egyszer csak azt mondta, hogy ne haragudjak, de ő nem bír végigolvasni egy olyan könyvet, ami arról szól, hogy a nők magasabb rendűek, mint a férfiak. Erre mondtam neki, hogy drágám, gondolj arra, hogy én hány könyvet olvastam ennek az ellenkezőjéről. Arról, hogy a férfiak a magasabb rendűek.

Ezt te is tapasztalod, hogy az iskolában a fiúk annyira nem nyitottak a női történetekre?

Igen, van ebben valami. Nyilván nem mindenki, de a fiúk hajlamosak belemenni egy olvasói macsóskodásba, úgy gondolják, hogy nekik férfi történeteket kell olvasni férfi szerzőktől. Amennyi háborús, katonai történetet én már elolvastam életemben, nyugodtan elolvashatna egy férfi ugyanannyi menstruációs és szülős történetet.

Tudnál olyan könyveket mondani, amelyeket női szerzők írtak és bátran ajánlanád középiskolás fiúknak és lányoknak is?

Ljudmila Ulickajat bármennyit, őt nagyon szeretem, és neki abszolút egyetemes történetei vannak. De ott van az Üvöltő szelek, vagy akár a Jane Eyre, sőt igazából a Brontë nővérektől bármi – bár ez az utóbbi picit túl romantikus lehet a mai gyerekeknek. És persze Szabó Magdát, hiszen ő ráadásul magyar, de világszinten is elismert, és nagyon érvényes most is, amiket megírt. Meg persze olvassanak kortársakat, a Pagony Kiadón belül a Tilos az Á könyvek a kamaszoknak szólnak. Vagy olvassanak bátran Tóth Krisztát!”