„»Nem változtunk, és nem adtuk fel a politikánkat, most is azt valljuk, hogy ne szavazhasson, aki soha nem élt itt és nem viseli a döntése következményeit« – írta Arató. A DK-s ember Jakab Péter kijelentésére reagált, aki szerint „az ellenzék »nagyjából egyetért« azzal, hogy nem lehet elvenni a határon túli kettős állampolgárok szavazati jogát”. Reméljük, hogy egyéb ügyekben is ilyen pompás az ellenzéki összhang.
No de érvelhetnénk, elmondhatnánk ezredszer, hogy s mint állnak a dolgok a Kárpát-medencében. Sorolhatnánk a történelmi, érzelmi meg egyéb érveket. De nincsen semmi értelme. Szavazzanak vagy ne szavazzanak a határon túliak? Nos, éppen ideje véget vetni ennek a meddő vitának. Tudjuk jól, hogy a nemzetpolitika terén nem várhatunk el engedményeket a DK-tól. Gyurcsány láncos kutyái kötik az ebet a karóhoz, azt szajkózzák, hogy ne szavazzon, aki soha nem élt itt.
Ám legyen.
Ha így állunk, akkor én bejelentem a lakcímemre az összes Kárpát-medencei magyart. Akkor hivatalosan mindenki itt tartózkodik, és sok jó ember kis helyen is elfér. Ha ezen túl vagyunk, akkor igazából beszélhetünk a valódi problémákról is.
(Zárójelben: a DK-nak nyilván semmi kifogása nem volt az ellen, hogy az itt élő, de nem magyar állampolgárságú, legfeljebb budapesti lakcímmel rendelkező külföldi állampolgárok több tízezren Karácsony Gergelyre szavaztak, és lényegében megnyerték neki a választást. Akkor nem hallottuk Arató Gergely hangját, hogy mégis milyen jogon szólnak bele a magyar közéletbe, milyen jogon szavazhatnak az önkormányzati választásokon – és nem is verték az asztalt, hogy rögtön változtassák meg a törvényt. Ezek a külföldiek – tisztelet a kivételnek – az ő malmukra hajtják a vizet, tehát szívesen látott vendégek, ellenben a határon túliak…)
De visszatérve a valódi problémára, a DK nemzetgyűlöletére.”