Méghogy munkaalapú társadalom

„Méghogy munkaalapú társadalom. Rengeteg pályakezdő és diákmunkás szembesült már azzal a megdöbbentő élménnyel, amikor a jól hangzó bruttó fizetését nettóban kézhez kapja – és alig marad belőle valami. Ez ma a rögvalóság Magyarországon. És egyáltalán nem arról van szó, hogy az adóztatás rossz dolog lenne: mindannyiunk jól felfogott érdeke, hogy épüljenek közös használatú utak, működjön a közös egészségügy és oktatás, napestig sorolhatnám, mindenki érti. Ráadásul, az adatok alapján a magyar adózási rendszer végtelenül igazságtalan: a legjobban keresők járnak a legjobban az adóval is.

Magyarországon úgy hangoztatják, hogy a társadalom munkaalapú, hogy közben semmit sem terhelnek annyira, mint a munkát: akárhogy is keresünk pénzt, legkevesebb mindig a fizetésből marad, és a munkaadó is nehezen adja meg, amit szerinte is járna a munkavállalójának. Magyarországon úgy hangoztatják, hogy a társadalom munkaalapú, hogy a munkára beszedett rengeteg adóból nem jutott elég a katasztrofális állapotban lévő egészségügyre, oktatásra vagy akár a tanárok béremelésére. Méghogy munkaalapú társadalom. A kormányváltás után igazságos és emberséges Magyarországot fogunk felépíteni. Ezért bevezetjük a legkevesebbet keresők számára a bérkiegészítő adójóváírást és a kétkulcsos adót.”