A Tanácsköztársaság 40. évfordulóján végezték ki, 13 percig szenvedett a bitófán.
„Nézem a megsárgult fotót, a kissé megtört, szomorú, a kommunista hatalommal mégis dacosan farkasszemet néző fiatal arcot. Épp annyi idős, mint a lányom. Tizennyolc. Furcsa, de bizonyos történelmi korok valahogy jobban megpróbálják az embert, s így lesznek szinte még gyerekekből agg hősök, évszázadnyi terheket cipelt, történelmi karakterek...
Mansfeld Péter is ilyen alakja a XX. századnak. Amikor minden év októberében a gyerekeinkkel - karon ülő koruk óta - elmegyünk a 301-es parcellába gyertyát gyújtani, az utolsó mécsesek és virágok mindig Tóth Ilonka és Mansfeld Péter sírhantjára kerülnek. Nem véletlenül. Az ifjú életek tragikus elmúlásánál ugyanis nincs megindítóbb...
Mansfeld Péter - ha ma köztünk élne - huncut szemű, igazi hazafi volna, 80 évesen is sármos, tántoríthatatlanul magyar. Legalábbis én így képzelem...
Mai születésnapján a Szabadság tér ’56 című kötet lapjain megjelent sorokkal emlékezünk rá. Mansfeld László így idézte fel testvére, Péter alakját:
»A bátyám, Péter egy segítőkész, vállalkozó szellemű gyerek volt. Elindult, hogy a Széna téri piacról élelmet hozzon a lakóknak, meg természetesen nekünk is. Odakeveredett valahogy Szabó bácsi közelébe, de azt mondták neki a forradalmárok, hogy nagyon fiatal, menjen haza, varrasson anyukájával egy nemzetőr karszalagot és akkor kap egy igazolványt. Így is történt. Édesanyám megvarrta, Péter büszkén viselte a nemzeti színű karszalagot. Állandóan kapuszolgálatra osztották be, de ez neki kevés volt, ő harcolni akart. Én úgy gondolom, hogy meg akarta bosszulni a nagypapát, aki meghalt a harcokban.«
Amikor Szabó bácsi meglátta, hogy Péter fegyvert kér, homlokon csókolta és azt mondta neki: »lyen fiatalemberek, ilyen fiúk kellenek nekünk, a fiammá fogadlak! Megcsókolta és feleskette Pétert a forradalomra. Édesanyám úgy nevelt minket, hogy a szónak legyen értelme, legyen tartalma, és amire egyszer megesküdtünk, azt tartsuk is be. Hazafiasságra nevelt bennünket. Péter ezt az utolsó pillanatig, amíg meg nem halt, be is tartotta.
(...)
1958. február 19-én tartóztatták le. 14 vádpontot összehoztak ellene a makacssága miatt és hamis bizonyítékokat is gyártottak. Egy teljes évet szántak arra, hogy Pétert egy koncepciós per keretében kivégezhessék 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján…”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Ez a mai gazdatüntetés lényege. Ezért van most Brüsszel utcáin 10 ezer gazda.
A szakszervezetek a bérek és nyugdíjak befagyasztásával, a közszférát érintő létszámleépítésekkel, az ingatlan- és gépjárműadó két-háromszoros emelésével is elégedetlenek.
