Ma lenne 80 éves az ’56-os pesti srác, Mansfeld Péter

„Nézem a megsárgult fotót, a kissé megtört, szomorú, a kommunista hatalommal mégis dacosan farkasszemet néző fiatal arcot. Épp annyi idős, mint a lányom. Tizennyolc. Furcsa, de bizonyos történelmi korok valahogy jobban megpróbálják az embert, s így lesznek szinte még gyerekekből agg hősök, évszázadnyi terheket cipelt, történelmi karakterek...

Mansfeld Péter is ilyen alakja a XX. századnak. Amikor minden év októberében a gyerekeinkkel - karon ülő koruk óta - elmegyünk a 301-es parcellába gyertyát gyújtani, az utolsó mécsesek és virágok mindig Tóth Ilonka és Mansfeld Péter sírhantjára kerülnek. Nem véletlenül. Az ifjú életek tragikus elmúlásánál ugyanis nincs megindítóbb...

Mansfeld Péter - ha ma köztünk élne - huncut szemű, igazi hazafi volna, 80 évesen is sármos, tántoríthatatlanul magyar. Legalábbis én így képzelem...

Mai születésnapján a Szabadság tér ’56 című kötet lapjain megjelent sorokkal emlékezünk rá. Mansfeld László így idézte fel testvére, Péter alakját:

»A bátyám, Péter egy segítőkész, vállalkozó szellemű gyerek volt. Elindult, hogy a Széna téri piacról élelmet hozzon a lakóknak, meg természetesen nekünk is. Odakeveredett valahogy Szabó bácsi közelébe, de azt mondták neki a forradalmárok, hogy nagyon fiatal, menjen haza, varrasson anyukájával egy nemzetőr karszalagot és akkor kap egy igazolványt. Így is történt. Édesanyám megvarrta, Péter büszkén viselte a nemzeti színű karszalagot. Állandóan kapuszolgálatra osztották be, de ez neki kevés volt, ő harcolni akart. Én úgy gondolom, hogy meg akarta bosszulni a nagypapát, aki meghalt a harcokban.«

Amikor Szabó bácsi meglátta, hogy Péter fegyvert kér, homlokon csókolta és azt mondta neki: »lyen fiatalemberek, ilyen fiúk kellenek nekünk, a fiammá fogadlak! Megcsókolta és feleskette Pétert a forradalomra. Édesanyám úgy nevelt minket, hogy a szónak legyen értelme, legyen tartalma, és amire egyszer megesküdtünk, azt tartsuk is be. Hazafiasságra nevelt bennünket. Péter ezt az utolsó pillanatig, amíg meg nem halt, be is tartotta.

(...)

1958. február 19-én tartóztatták le. 14 vádpontot összehoztak ellene a makacssága miatt és hamis bizonyítékokat is gyártottak. Egy teljes évet szántak arra, hogy Pétert egy koncepciós per keretében kivégezhessék 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján…”