„A dilemma tehát így foglalható össze: ha megszűnne a cenzúra, a nép szembesülne a helyzet súlyosságával, emiatt mindenki regisztrálna oltásra, ezért hamarabb lenne vége ennek a rémségnek. Ha marad a cenzúra, akkor talán megúszható a felelősségre vonás az egész elrontott járványkezelés, de főleg az egészségügy tíz éven át tartó elhanyagolása miatt.
Melyiket választja az államférfi?
A választ tudjuk, az állami propaganda változatlanul azt sulykolja, hogy minden a legnagyobb rendben van, az egészségügyi rendszer nincs túlterhelve, flottul megy az ellátás, még azok sem hiányoznak a betegágyak mellől, akiket a járvány belobbanásánál üldöztek el a legalkalmatlanabb pillanatban áterőszakolt új munkaszerződéssel. No problem, a magyar egészségügyben akkora a munkaerő-felesleg, hogy átcsoportosítással fennakadás nélkül kezelhető ötezer fő kiesése. Legalábbis ezt mondják. Persze mintegy 20 ezer elvesztett élettel ezelőtt azt is mondták, hogy mindenkit meg fognak gyógyítani, aki elkapja ezt a betegséget.