Gyurcsányék viszik tovább az SZDSZ örökségét

Nyitókép: plakát a 2004-es kettős népszavazás idejéből

„Mi nem tartjuk igazságosnak emberek kezébe adni a döntést a haza sorsáról, akik soha nem éltek itt, nem itt nevelnek gyereket, nem itt fizetnek adót, és semmilyen formában nem viselik a döntésük következményét” – írta a minap a DK-s Arató Gergely. A párt másik országgyűlési képviselője újra előrukkolt azzal, hogy a DK továbbra is elvenné a külhoni magyarok szavazati jogát. Vadai Ágnes is felkérdezte a kormányt: hány határon túli jutott oltáshoz magyar készletekből?

Arató nem foglalkozik olyan apróságokkal, hogy a külhoni magyarok csak listára szavazhatnak, egyéni képviselőjelöltre nem. 
Leginkább viszont a „merjünk kicsik lenni” kommunista mentalitása érződik ki a szavaiból, valamint a történelem és a nemzeti mivolt iránti érzéketlenség.

A kultúrnemzet koncepciója nem azt nézi, ki hová fizet adót, hanem hogy kik tartoznak egy politikai közösségbe kulturális alapon.

A határon túli magyaroknak biztosított állampolgárság a Trianon okozta sebeket kívánja gyógyítani. Az állampolgárságnak viszont része a szavazati jog. Ilyen egyszerű. 

Mindezt persze a DK és benne Arató Gergely is tudja, de az ő szavazói bázisuk érzéketlen a határon túli magyarok iránt, sőt, a dékás kommentelők világát figyelve: elemi gyűlölet van bennük. Az ő fejükben a határon túl északra csak szlovákok, keletre csak románok meg ukránok vannak, és ennyi. 

A posztkommunista DK reménytelen, ha a határon túli magyarokról van szó. Nekik Pozsony Bratyiszlava, Kolozsvár Kluzs, és épp olyan érdektelenek számukra, mint Kisinyov vagy Tirana.

Ha a Gyurcsány-párt hatalomra kerülne – és egy ellenzéki győzelem esetén jó eséllyel ők lennének a legnagyobb párt a kormányban –,

Évtizedek munkája, építkezések, sebek gyógyítása menne veszendőbe.