Begyűrűző elmebaj

„Dolgoznak is ezen aktívan az említett porszívóügynökök, a jóemberkedő arcot fintorgató gendercivilek. Nem tudom, ez volt-e a kezdet (vélhetően nem), de tavaly valamelyik leszbikus egyesület nekilódult a gyerekek »érzékenyítésének« a Meseország mindenkié című országháborító könyvecskével, hogy minden hat éven aluli ovisban verjen gyökeret: Jancsi lehet Juliska és fordítva. A távolba készülődő vágy sajnos itt maradt és falánk sietséggel előadta, hogy »a család az család«, akkor is, ha egyébként nem az (az egyik kiváló támogató szerint »alkossa is a családot bármennyi ember« – tehát a három »apa« belefér, remélem).

Eme incselkedő és jól előkészített dilivonatra szállt fel ártó indulattal a Háttér Társaság a Melegekért (1997-ig »a Homoszexuálisokért«) és fordult adatigényléssel az államhoz, hogy megtudja, hány kisgyereken végeztek Magyarországon nemi szervüket is érintő műtétet és hogy ezen beavatkozásuk alapjául milyen diagnózis szolgált. Bár a Nyílt Társadalom Alapítványok által százmilliós nagyságrenddel támogatott szervezet valami ­uniós kutatási projektre hivatkozik, a valós cél igencsak nyilvánvaló: az egyébként a kisbaba egészségének megőrzését és a normális működés helyreállítását célzó beavatkozások statisztikáit akarják majd »bizonyítékként« lobogtatni, bemutatandó, hogy e gyermekeket »megfosztották« interszexualitásuktól. Indoklásul rá­adásul azt is előadták, hogy kifejezetten szükséges a szülők jogainak korlátozása a tekintetben, hogy gyermekük »milyen nemű emberként nőjön föl«.

A genderlobbi akciója nemcsak súlyos adatvédelmi és alkotmányos aggályokat vet fel, hanem erkölcsieket is. A »senki se szóljon bele, ki mit csinál a hálószobájában« szlogenjét sikoltozók most honnan veszik maguknak a bátorságot, hogy tollba mondják, ki hogyan nevelje a gyermekét? Nyugaton a trollkodás már ­odáig jutott: bíróság tiltja meg a szülőknek, hogy beleszóljanak abba, ha pubertás gyermekük az agymosás hatására visszacsinálhatatlan nemátalakító műtétnek veti magát alá. És az ilyen traumatikus beavatkozáson tinédzserkori hóbortból áteső gyerek felnőttkorban majd joggal kérdezheti szüleitől: »hol voltatok, amikor meg kellett volna védeni engem?«”