Fogalma sincs jogállamiságról és demokráciáról az ellenzéknek, ha „felcsúti pert” ígér

„Most épp az elszámoltatásról, a »felcsúti perről«, úgy általában a politikai tisztogatásról beszélek, amit az ellenzék kilátásba helyez. Nemcsak Fekete-Győr András, bár mostanában ő ebben a legradikálisabb, és a Momentum programjában szerepelnek tételesen a hatalom prominensei elleni szankciók. Effajta felelősségre vonásról beszélt az utóbbi időben Jakab Péter és Ujhelyi István is; korábban a kormánytagok bebörtönzéséről álmodozott nyilvánosan Kunhalmi Ágnes és Gyurcsány Ferenc. Márki-Zay Péter már olyan kijelentést is tett, miszerint listába gyűjtené a »vérbírókat«, azokat a bírákat, akik szerinte politikai megrendelésre dolgoznak, vagyis neki nem tetsző ítéleteket hoztak. (Márki-Zay láthatóan listamániás, nemcsak a »migránsokat« kezdte számolgatni polgármesterként, hanem a Fidesz-KDNP szerinte homoszexuális tagjait is).

• Tehát a mesterterv, hogy a jelenlegi ellenzék, amennyiben kormányra kerül
• leváltja, vagy legalábbis »satuba fogja« Polt Pétert, mivel a legfőbb ügyész nyilvánvalóan politikai megbízott,
• kirúgja az állami szférából mindazokat, akik politikai megbízás alapján kerültek hivatalba,
• börtönbe juttatja a most hatalmon levők közül azokat, akik enyves kézzel nyúltak a közvagyonhoz,
• listázza a jelenlegi  kormánypárti újságírókat, és eltiltja őket a hivatásuktól,
• szimbolikus vagyontárgyakra (jacht, magánrepülőgép) különadót vet ki.

Mindezt persze oly módon, hogy a jogállami kereteket úgymond »nem lépné át«. Hát, nem a fenét. Egyebek mellett létezik egy rigorózus alapelv, hogy emberek vagyontárgyait a megkérdezésük nélkül nem piszkáljuk, nemhogy jogállamban, de még tisztességes társaságban sem. A prosperitás (jelenjék meg bármilyen külsőségekben) önmagában nem tehet gyanússá senkit, és senkitől nem kérhető számon, hogy mit vásárol a pénzéből. Vagyis: nem lehet egyes, a Momentum  szerint »szimbolikus« vagyontárgyak tulajdonosait büntetőadókkal sújtani, hiszen nincs róla konkrét tudomásunk, hogy bűnösök volnának. Az meg, hogy ki mit tekint „»szimbolikusnak«, merőben szubjektív.”