Teljesen kiakadt Hont András: egy darab gőzölgő szarhoz hasonlította az elemzőt
„Nem tudom, hogy a mai nap után még hová lehet süllyedni” – írta a publicista.
A baloldal ismét, egészen förtelmes módon a nemzete ellen fordult.
„Őszintén megmondom, igazán ritka mostanság, hogy úgy izomból indulatba hozna egy-egy ellenzéki megnyilatkozás. Az ember tud – és időnként akar is – dühbe gurulni, méltatlankodni, hangos megjegyzéseket tenni, de pár nagyobb levegővétel után mégiscsak az ellenzéki alakokra néz, és miután szembesült az igazsággal, inkább rezignáltan vállat von. Mert kik is vannak a páston? Például Fekete-Győr András meg az ő rutinszerűvé váló fenyegetőzései, amivel stabil pályázatot tett le az »Ótvaros komcsi akarok lenni!«-féle tehetségkutatóban. Fekete-Győr az az ember, akihez hasonlót mindannyian ismerünk. Ez a típus hangsúlyozza minden egyes alkalommal, hogy ő mennyire irdatlanul magabiztos, de egy tetszőleges jegyvásárlás előtt is izzadni kezd a tenyere a várható konfliktushelyzettől; vagy ismert az a férfitípus, aki minden baráti társaságban fennhangon elmondja, mennyiszer és kivel csinálja, miközben nőt sem látott hónapok óta.
Készséggel elhiszem, hogy Fekete-Győrben az önkívület határáig feszülne az élvezet, ha látná, hogy a hulláinkat IFA-platóra dobálják – mások. Kitörő örömmel venné az árokbetemetést a testünk segítségével – egyéb elemek munkáját megfigyelve.
A helyzet ugyanis az, hogy Fekete-Győr »verőemberek« ráuszításáról beszél, ha valaki felveszi a kesztyűt, és miközben ő ávós módjára pöffeszkedik egy szerkesztőségben – ez a szerep újabban amúgy inkább Jakabot illeti –, sipítozik, ha „forradalmi” tetteiért felelősségre vonják. És mégsem hoz különösebben indulatba, hiszen hiteltelen az előadás. A gazdiknak sem nyerheti el a tetszését. Nem lehet másként, mert valójában hasztalan az akció.
Az Apró klán ölelő karjaiban talán még ő is nevetségesnek látja, amikor az ország kirablóinak megbüntetéséről beszél. Elég az hozzá, hogy gyávaságból, kamuzásból vagy akármi más oknál fogva, de képletes dumát tol. Nem vállalja a Lenin-fiúk teljes ars poeticáját, csak egyszer-egyszer odaszúr – mondjuk egyre gyakrabban. Igaz, ha ebben másként cselekedne, az részünkről is esetleg más viszonyulást hozhatna, de addig csak Feri húz a kobakjára bohócsipkát. Ha ez neki jó, ám legyen.”