A szex patriarchális jellegét a kapitalizmus nem eltüntette, hanem átformálta, a szexualitást áruvá alakította.
„A liberális feminista forradalom: »az én testem az én választásom«
A liberális feminizmus a nők emancipációs törekvéseit úgy keretezi, mintha az, hogy nők egyénileg választanak »szabad választás« lenne – ami a társadalmi egyenlőtlenségek miatt nemigen lehetséges –, és ezzel a nők emancipációja meg is valósulna.
A beleegyezés (»consent«) diskurzus is a liberális feminizmus és a szabad akarat logikáját követi. Mintha egy »igen« vagy egy »nem« szónak csak önmagában lenne jelentéstartalma és a kontextus, amelyben rábólintunk valamire, vagy amelyben elutasítunk valamit, nem lenne hatással a döntéseinkre.
Ha egy kamasz lány fél tőle, hogy a többiek ki fogják csúfolni, ha nemet mond a szexre, szabad lesz a választása? Ha valaki retteg a férjétől és megszokta, hogy erőszakos következményei vannak, ha nemet mond a szexre, s igennel felel, akkor az rendben van? Egy család mélyszegénységben, segélyeken él és a szülőknek el kell tartaniuk a három gyereket, ezért az anya elkezd szexet árulni, akkor az a szabad választása?
A szexipar és szexiparban kizsákmányolt nők helyzete körüli vitákban beszélnek beleegyezésről, szabad akaratról, áldozati diskurzusról, a nők ágenciájáról. Azonban a szexiparról szóló diskurzus elengedhetetlen része a kapitalista tőkefelhalmozás is, amely során a patriarchális szex és szexualitás áruvá válik, a főként alsóosztálybeli nők teste pedig profitálható lesz. Ebben a patriarchális kontextusban a férfiak igényei vannak a szex középpontjában, amit a nőknek ki kell elégíteni. Nőket lehet adni és venni férfiaknak szexuális kielégülésre. És ez az ipar a profit érdekében a nők ellen elkövetett erőszakot teljesen természetes részéve tette a szexnek, melynek nem csak a pornófilmekben szereplő vagy a prostitúciós iparban jelen lévő nők az áldozatai, hanem a pornófogyasztás által az egész társadalom.
Ezek a társadalmi folyamatok kizárják annak a lehetőségét, hogy szabad akaratról vagy teljes ágenciáról beszéljünk a szexipar kontextusában, viszont lehetőségünk van arra, hogy megértsük mi is a szex, mit csinál vele a kapitalizmus és hogy hogyan jutunk el odáig, hogy a nők elnyomása és a nők ellen elkövetett erőszak a szex természetes része legyen a kapitalizmus gazdasági érdekeit kiszolgálva.
Rámutatnak arra, hogy az egyéni választásaink egy olyan társadalomban történnek, ahol az egyenlőtlenségek és az elnyomás az életünk legintimebb szféráiban is folyamatosan jelen vannak és meghatározó erővel bírnak”.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
