„Itt a farsang, áll a bál, lassan elbúcsúzunk a karácsonyfáktól – már ahol ilyet egyáltalán állítottak. Ez ugyanis ma nem »trendi«, sőt lassan az intolerancia megnyilvánulásának számít, amely állítólag sérti szegény jó muzulmán hívek érzékeny lelkét. A kereszt nemkülönben, így hát a progresszió élenjáró toleranciabajnokai buzgó kommunista párttitkárokat megszégyenítve hadakoznak e szimbólumok visszaszorítása érdekében. A bolsevikok annak idején csak habozva, gyáván haladtak a múlt végleges eltörlésének útján, ügyefogyott módon kisajátítani próbálván a keresztény jelképeket, amin persze a klerikális reakció és az általa befolyásolt tömegek csak nevettek. Így aztán a karácsony is vígan túlélte a vérgőzös XX. századot, ráadásul a keresztek is ott ágaskodnak úton-útfélen. (...)
Joseph Soueid maronita atya szerint a multikulturális Libanonban a nyilvános helyeken közönségesek a betlehemek, bármerre jársz, karácsonyi díszítéssel találkozhatsz, még a muszlimok által lakott városokban is. Muszlim barátai is mind állítanak karácsonyfákat, s néhányuk otthonában a kis Jézus is megtalálható. Teherán központjában, a Mirza Shirazi Avenue és az Ostaad Nejatollahi környékén, ahol sok iráni keresztény él, a kirakatokban és a bevásárlóközpontok bejáratánál karácsonyfákat látni, az üzletekben betlehemeket Szűz Máriával, Józseffel és a kisded Jézussal.