Brit figyelmeztetés a Libanont ért rakétatámadás után: „Azonnal hagyják el az országot”
A Libanonban tartózkodó brit állampolgároknak azonnal távozniuk kell.
Nem sokkal halála előtt adta ki a nemrég elhunyt brit konzervatív filozófus, Sir Roger Scruton utolsó politikai tárgyú könyvét.
„A Konzervativizmus. A nagy hagyomány meghívása című kötetben az érett gondolkodó a konzervativizmus európai nagy hagyományát tekintette át.
Ez a bizonyos nagy hagyomány kifejezés a befolyásos irodalomkritikus, F.R. Leavis híres könyvének (The Great Tradition) a címére utal. 1948-ban jelent meg, s a legjelentősebbnek tartott angol regényírókat határozta meg és elemezte. A könyv és szerzője is előkerül a kulturális konzervativizmusról szóló fejezetben, így a napnál is világosabb, hogy Scruton könyve hasonló feladatra vállalkozik a konzervatív politikai gondolkodás vonatkozásában, mint amire Leavis vállalkozott az angol irodalomban: hogy meghatározza és bemutassa a kánon meghatározó alakjait és teljesítményüket.
Pedig a konzervatív gondolkodási hagyományt már többen megpróbálták összefoglalni előtte is, az Egyesült Államokban például Russell Kirk, Angliában pedig Anthony Quinton. Az ő kísérlete magyarul is megjelent, a magyar címe azonban kissé »tökéletlen«: A tökéletlenség politikája. Az angol konzervatív gondolkodás vallásos és szekuláris tradíciója Hookertől Oakeshottig (1978/1995). Scruton persze nem pont ugyanazt végzi el, amit elődei: egyrészt a nagy hagyományba beleérti a nyugati kultúra egészét, másrészt pedig a gondolkodástörténet nem önmagáért érdekli, hanem a jelen szempontjából, mai filozófiai és politikai problémákra keresi a választ e könyvben.
Kiindulópontja nem Burke, de Burke kora, a felvilágosodás. Állítása szerint »a modern konzervativizmus a felvilágosodás szülötte«. (9) Ám még ugyanazon az oldalon azt is megtudjuk Arisztotelész Politikája kapcsán, hogy »mindazon eszméket, amelyeket a modern konzervatívoknak tulajdonítunk, már megelőlegezte Arisztotelész nagy műve«. Az előkészítő fejezetben rajta kívül foglalkozik még a szerző többek között a görög sztoicizmussal, Szent Tamással és a brit parlament alkotmányos harcával az uralkodó ellenében. Meglepőbb azonban, hogy az előtörténet felvázolása során a kora modern kor klasszikusai, Hobbes, Locke és Montesquieu is előkerülnek mint akiknek liberális individualizmusát próbálja majd meg mérsékelni, visszafogni a konzervatív álláspont. Hume viszont, s egyeseknek ez is meglepő lehet, Doktor Johnson párjaként, és tory pártiként (vagyis konzervatívként) jelenik meg Scruton narratívájában.”