Nyitnikék

„»Alszik a hóban / a hegy, a völgy, / hallgat az erdő, / hallgat a föld. // Egyszerre mégis / rezzen a táj: / hármat fütyül / egy kis madár. // Háromszor hármat / lüktet a dala, / vígan, szaporán, / mint éles fuvola. // Az a fuvolás / a Nyitnikék! / Már kezdi is újra / az énekét: // két füttyre mindig / ’kvart’ lefelé: / nem sok, de örülni / ez is elég. // Nyitni kék, fütyüli, / nyitni kék, / szívnek és tavasznak / nyílni kék! // Nyitni, de – nyitni, / de / – nyitni kék! / Fütyülöm én is / énekét…«

Ami a koronavírushoz való viszonyt illeti, Szabó Lőrinc verse jól ábrázolja a helyzetet. Tél van, ami önmagában is elég kellemetlen így február első napjaiban, amikor már sokakban bontakozik a vágy a megváltó tavasz után, ráadásul egy év elteltével kezd elviselhetetlenné válni a bezártság, a távolságtartás és a nélkülözés. Igen, sajnos sokan vannak, akik súlyos veszteségeket szenvedtek el az elmúlt év során.

A legnagyobb vesztesek a vendéglátósok. Emberek tízezrei veszítették el a munkájukat, vállalkozók ezrei lehetetlenültek el, sokan csődbe mentek, vagy a csőd szélén tántorognak… és a megmentő vakcina akadozva, a vártnál kisebb mennyiségben érkezik. Nem véletlen, hogy egyre hangosabb a türelmetlenség körükben, mint ahogy az is szükségszerű, hogy a hatalomra éhes ellenzék azonnal rá is startolt a vendéglátósokra.”