Sajátjaikra vadásznak
Akinek van pénze Ukrajnában, az kifizeti, hogy ne vigyék a frontra, akinek nincs, az megy a húsdarálóba.
A történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy nem az az erő, ha egy kis nemzetiségi közösséget összeroppantanak, hanem az, ha létezését elfogadják, értéknek tekintik.
Új év, új lehetőségek, olvashatjuk a hasonló tartalmú szlogeneket az év eleji zsongásban. Volt időszak, amikor úgy siklottam át az ehhez hasonló felhívások felett, mintha ott sem lettek volna. Néhány nappal ezelőtt azonban komolyan gondolkodóba estem: mi lesz veled, kárpátaljai magyar közösség? Az év tartogat-e új lehetőségeket?
Az utóbbi hónapok azt mutatják, sajnos sokszor próbálták meg elhitetni az emberrel, hogy csak azért, mert nem a többségi nemzet nyelvén szeretne kenyeret kérni a helyi pékségben, már valóban egy egész ország ellensége lehet.
Az persze okok érthetők. Megvannak azok az érdekcsoportok, politikai szereplők, akik a nemzetiségi kérdés felfűtésén fáradoznak, és mivel Ukrajna egy soknemzetiségi állam, a mesterségesen generált feszültség „megoldásából” remélnek némi politikai tőkét. Egyszerű a képlet: sokkal egyszerűbb két iskolát bezárni, mint nyitni egyet. Különösen úgy, ha a fősodrú média az ukrán nemzet megmentőjeként állít majd be.
A válasz egyszerű arra, hogy mi is vezetett idáig: a 31 éve függetlenné vált ország mögött nincsenek könnyű évek. A szinte már folyamatosnak mondható hatalmi átrendeződések, a fegyveres konfliktus, a sok ezer emberáldozat teret enged az elmérgesedett nacionalizmus veszélyes eszméjének. Nagyon könnyű ilyen indulatok mellett ellenséggé válni. Pedig ha picivel mélyebben a dolgok mögé nézünk, gyorsan kiderül, hogy nem ellenségei vagyunk az országnak, sokkal inkább erőforrásai, barátai.
A közösség jól szervezett, saját oktatási hálózattal az elemi szinttől egészen a felsőoktatásig, anyanyelvi sajtóval és médiával, érdekvédelmi szervezetekkel.
Ezen a közösségen keresztül vezetne az út egy jószomszédi és baráti viszony kialakításához Ukrajna és Magyarország között is. Nem is olyan régen ez működni is látszott. A magyar kormány végig támogatta az ukrán állampolgárok EU-s vízummentességét, kardoskodott az uniós társulási egyezmény megkötéséért, de, a jószándék meglétét talán az bizonyítja leginkább, hogy Magyarország elsők között ismerte el Ukrajna függetlenségét, és nyitott nagykövetséget Kijevben.
A 2021-es esztendőtől sokan remélnek valamilyen pozitív változást. Így vagyunk ezzel mi is itt Kárpátalján. Reméljük, hogy a józan polgári gondolatok győzelmet aratnak a spekulánsok fölött. A történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy nem az az erő, ha egy kis nemzetiségi közösséget összeroppantanak, hanem sokkal inkább az, ha létezését elfogadják, segítik és értéknek tekintik. Isten adja, hogy legyen elég józan gondolkodó́ ehhez!