Más az etika, és más a büntetőjog

„Persze nem csak alapítványokon  keresztül csorogtak ki az államkasszából, az állami vagyonból a százmilliárdok. Azoknál is hasonló a helyzet? Visszaszerezhetetlenek kétharmad nélkül?

Az erkölcstelenül, etikátlanul, akár jogtalanul lenyúlt állami vagyon visszaszerzése kapcsán más a helyzet. Itt ugyanis jóval árnyaltabb a kép. De más az etika, és más a büntetőjog. Ami »csak« tisztességtelen – vagy annak tűnik –, azzal jogállami körülmények között nemigen lehet mit kezdeni. Legfeljebb egy dolgot lehet tenni: például a közbeszerzési törvény módosításával biztosítani kell a nyílt piaci verseny feltételeit, amivel elérhető, hogy ne minden uniós vagy hazai forrás a fideszes oligarcháknál landoljon. Szóval a további gazdagodásuknak elejét vehetnénk, de »rekvirálni« visszamenőleges hatályú jogalkotással nem szabad.

Akkor annyi az elszámoltatásnak?

Előrebocsátva, hogy én nem szeretem ezt a fordulatot, de igen, egy-egy adott kriminális cselekmény esetén beléphet az »elszámoltatásba« a Btk. is. Elsőként említeném a költségvetési csalást. Ott van azután a hanyag kezelés, továbbá a hűtlen kezelést, valamint a hivatali vesztegetés, és végül, de nem utolsó sorban a hivatali  vesztegetés elfogadása. A büntetőjog eszközeivel ezt lehet tenni, de én óva intek mindenkit attól, hogy a bosszú szándéka vezérelje. Fellépni kizárólag azokkal szemben lehet, akiknél megállapítható a bűncselekmény megalapozott gyanúja, de az kevés a felelősségre vonáshoz, ha valaki csak kihasználta a joghézagokat, vagyis trükközött ugyan, de a cselekménye nem ütközött a tételes jogba. Őket lehet pellengérre állítani, elítélni azonban nem.”