a tőke szabad mozgásának korlátozását jelentik, ami ellentétes az uniós joggal.
Az ítéletben a tekintetes uniós törvényszék azt is kifejti majd, hogy a törvény azon a különbségtétel nélküli vélelmen alapul, hogy a külföldi finanszírozás önmagában véve gyanús, ez pedig sérti az egyesülés szabadságát. A bejelentési kötelezettség indokolatlanul avatkozik be magánszemélyek életébe, ami ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájával.
Mindezt pedig azért jósolhatjuk meg ilyen magabiztosan, mert az Európai Bíróságnak egy megtévesztésig hasonló ügyben hozott ítéletéből idéztünk, amelyben kimondta, hogy a civil szervezetekről szóló magyar szabályozás sérti az uniós jogot. Az természetesen fel sem merül bennünk, hogy a nagy tekintélyű bírák azonos tényállás esetén netán eltérő ítéletet hoznának. Amiképpen azt sem tételezhetjük fel, hogy az Európai Bizottság, a törvényesség pártatlan és hajlíthatatlan őre nem ugyanazzal a szigorú mércével mér nyugati és keleti, nagy és kis tagállamokat. Az ügy kimenetelét illetően még biztosabbak lehetünk a dolgunkban, miután Macron maga szolgáltatott bűnjelet maga ellen, kijelentve, hogy a muszlim vallású francia állampolgárokat meg kell szabadítani a külföldi befolyástól, ami nyilvánvalóan az eszmék szabad áramlásának durva sérelme.