Macron házhoz megy a pofonért

Emmanuel Macron francia elnök házhoz megy a pofonért. Már önmagában az is határeset, hogy törvényt akar hozni a radikális iszlám ellen, bár a politikai és médiahátszél, ami idáig repítette, talán még átsegítheti ezen a mások számára nehezen leküzdhető akadályon (képzeljük csak el: Marine le Pen, Matteo Salvini vagy akár Orbán Viktor készíttetne törvénytervezetet a radikális iszlám ellen!); ámde az a szándéka, hogy a bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi adományokat be kell jelenteni az adóhivatalnak, biztosan kiveri a jogállami biztosítékot. Egy vállalkozó szellemű bukmékernél nagy tétben fogadhatnánk arra, hogy a biztosra vehető kötelezettségszegési eljárás végén az Európai Unió Bírósága el fogja marasztalni Franciaországot.

Azt fogja mondani a Bíróság, hogy az adományozás tőkemozgásnak minősül, a vitatott szabályozás pedig indokolatlanul tesz különbséget külföldről és belföldről származó adományok között. Azt is fogja mondani, hogy a törvény által előírt intézkedések alkalmasak arra, hogy az iszlám egyesületekkel és alapítványokkal szemben bizalmatlan légkört teremtsenek, s visszatarthatja az adományozókat a támogatások nyújtásától. Mindezek együttesen pedig

Az ítéletben a tekintetes uniós törvényszék azt is kifejti majd, hogy a törvény azon a különbségtétel nélküli vélelmen alapul, hogy a külföldi finanszírozás önmagában véve gyanús, ez pedig sérti az egyesülés szabadságát. A bejelentési kötelezettség indokolatlanul avatkozik be magánszemélyek életébe, ami ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájával.

Mindezt pedig azért jósolhatjuk meg ilyen magabiztosan, mert az Európai Bíróságnak egy megtévesztésig hasonló ügyben hozott ítéletéből idéztünk, amelyben kimondta, hogy a civil szervezetekről szóló magyar szabályozás sérti az uniós jogot. Az természetesen fel sem merül bennünk, hogy a nagy tekintélyű bírák azonos tényállás esetén netán eltérő ítéletet hoznának. Amiképpen azt sem tételezhetjük fel, hogy az Európai Bizottság, a törvényesség pártatlan és hajlíthatatlan őre nem ugyanazzal a szigorú mércével mér nyugati és keleti, nagy és kis tagállamokat. Az ügy kimenetelét illetően még biztosabbak lehetünk a dolgunkban, miután Macron maga szolgáltatott bűnjelet maga ellen, kijelentve, hogy a muszlim vallású francia állampolgárokat meg kell szabadítani a külföldi befolyástól, ami nyilvánvalóan az eszmék szabad áramlásának durva sérelme.

Az egyenlő mércét illetően legfeljebb az bizonytalaníthat el kissé, hogy Ausztriában 2015-ben olyan, kizárólag az iszlámra vonatkozó (diszkriminatív!) törvényt fogadták el, amely teljes mértékben megtiltja (!) a muszlim szervezetek külföldi finanszírozását, mégsem halljuk, hogy a nagy európai szőnyeg szélére állították volna az osztrákokat. Lehet persze, hogy ott nem szokás feljelentgetni saját országukat Brüsszelben, ahol ellenben

Nem akarjuk persze, hogy a T. Bizottság feljelentésként értelmezze töprengéseinket, elvégre nincs abban semmi rossz, ha nyugati országok a divatos ideológiák kényszerzubbonyából kibújni igyekezvén, a józan ész és önérdek jegyében próbálják feszítő gondjaikat orvosolni. Nagyon azért nem is kell tartanunk attól, hogy a T. Bizottság meghallja a saját politikai agendájától (mert van az is a jogszabályok szigorú, pártatlan őrének!) eltérő kezdeményezéseket. Nem nagyon szokása az neki uniós polgárok milliói által indított, hivatalos polgári kezdeményezések esetén sem.