Így megy ez?

„Ki a ménkű gondolta volna, hogy ilyen lapos vége lesz ennek a hisztérikus teleregénynek, amelyben a narratíva szerint nagyobb léket kapott a magyarországi média- és szólásszabadság, mint hajdanán a Titanic, és annak rendje és módja szerint vége is lett neki – sokadszorra tíz év alatt. (Emlékezzünk az ikonikus felvételekre, amelyeken leragasztott szájú képviselők tartják magasba az Európai Parlament üléstermében magyar újságok üres címlapjait, rajtuk keresztben, nagy vörös betűkkel a „cenzúrázva” felirat – csak hogy teljes legyen a fogalmi káosz.)

Volt ebben a sztoriban minden, mint a búcsúban. Bolgár György – a drámai hatást fokozandó – egy temetőben nyilatkozott egy internetes portálnak, Szél Bernadett és Hadházy Ákos fáklyával állt őrt, utóbbi elmondta a soron következőt roppant okos és karizmatikus beszédeinek sorában, hogy eddig is sokat gondolkodott, ha megkérdezték tőle, demokrácia vagy diktatúra van-e Magyarországon, de most átléptünk egy határt, innentől biztos, hogy az utóbbi. Aggodalmát fejezte ki az Európai Unió, az amerikai és a francia külügyminisztérium és a többi.

Aztán püff, mi lett a vége? Miután a pályázatból kizártak visszavonták a bírósági keresetüket, a hatóság elfogadta a hiánypótlást, és a Klubrádió az egyedüli pályázó lett, borítékolhatóan megkapja a frekvenciát. És most csend van, meg cinkos várakozás, amit csak a Gomorra szerzője, Roberto Saviano tört meg, sikerült neki pont aznap megemlékezni a rádióadó kivégzéséről, amikor a pályázatról szóló hír napvilágot látott”.