Hol a program, Feri?

„Gyurcsány Ferenc – aki közösségi oldalán csak Ferinek hívja magát – évet értékelt. Tizenhetedszer – a hétszázát neki! Habár magához képest sótlan, lapos és unalmas beszéd volt, akadt azért egy-két finomság. Megtudtuk, hogy az emberiség egy kis falu; hogy a pandémia kezelése közügy; hogy a magyar közösség megmaradása erkölcsi kérdés. (Vajon számukra, a határon túli magyarokat vegzálók számára is?) Hogy diktatúra van, ám az ellenzéki összefogás nyerni fog a választásokon; hogy a kormány szellemi hatalomátvételre készül, bár arra nem kaptunk választ, hogy ha át kell venni valakitől a hatalmat, akkor ki is van most a kultúrában hatalmon? Hogy a miniszterelnök kedvenc filozófusa Sir David Scruton, akit egyébként Rogernek hívtak. Végül a volt miniszterelnök megmondta az egyházaknak abortuszügyben a tutit, és mielőtt még a feledés homályába veszne: a tavalyi évben a legnagyobb reményt az jelentette számára, hogy Biden nyert… Persze, bízik abban, hogy majd az amerikai elnök megnyeri nekik a választást – ha már az unió letett erről. Egy dolog azonban háromnegyed óra alatt sem derült ki: mit akarnak kezdeni az országgal, ha hatalomra jutnak?

Ez most nem sikerült jól. Hiányzott a tűz, nem voltak igazán ütős mondatok. Talán hiányzott a „tömeg”! Lehet, hogy hiányzott az első sorban tapsoló Vágó István és a hátsó sorok mögött álló Gréczy Zsolt biztató mosolya. De hiányoztak a közösségi oldal követői is. Annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferencnek több, mint kettőszázhatvanezer követője van, alig hatezren nézték a nagy évértékelő beszédet a Facebook-on.”