„Olyan politikát kell csinálni, amelyben az adócsökkentés, a gazdasági növekedés és a szociális biztonság megőrzése együtt van. Megmutattuk, hogy nem egyszerűen csak pénzt tudunk osztani, hanem képesek vagyunk átalakítani intézményeket, szabályokat a hétköznapi emberek érdekében. Az országnak nem az az érdeke, hogy visszaforduljunk, az országnak az az érdeke, hogy tízmillió ember átélhesse azt az örömöt, hogy előbbre és messzebbre jutunk.”
Egy újrázásra pályázó magyar miniszterelnök mondta mindezt, bizalmat kérve a választóktól. Akkoriban a buli színe a piros volt, 2006 elején járunk. Pár hónappal később ugyanez a politikus így fordította le a kamerába mondott kampányszöveget:
„Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. (…) Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. (…) És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit.”
Igen, megint gyurcsányozni fogunk.
A volt miniszterelnök ugyanis a hétvégén tizenhetedik alkalommal is évet értékelt, majd az Országgyűlésben morális felsőbbrendűséget sugározva beleszállt utódjába. És azért is, mert a két idézet „gazdája” most ismét az élre tör: akárhogy szerénykedik, magyaráz, a Fidesz-KDNP-vel szemben felálló, immár közös listát és jelölteket állító politikai tábornak a DK elnöke a meghatározó szereplője. Ő az úr a háznál, ha úgy tetszik. Értékel, irányt szab, diktál.