Az egész régió sikere a Mol sikertörténete

„A 30 éves történetünk alatt rengeteg minden történt, elég csak arra gondolni, amikor 1990-ben állami vállalatból részvénytársasággá alakították át a Molt. Nehéz időszak volt, mert érezni lehetett, hogy a cég értékes területeit szeretnék privatizálni, viszont egyben senki sem szerette volna megvenni. Miután mindenki számára világossá vált, hogy ez nem jöhet létre, kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy az akkor még csak ötéves Budapesti Értéktőzsdére vezessék be a részvényeket. Ez teljesen más működési környezetet, más transzparenciát, szabályrendszert hozott. Meg kellett tanulnunk roadshow-zni a megfelelő helyeken, negyedévente meglátogattuk a befektetőket, és a befektetők bizony számonkérték a Mol vezetését, ha nem az ő érdekeik szerint cselekedtünk. Ha visszagondolok, már 2000-ben is megmutatta a Mol az erejét, az újfajta látásmódját. Megfogalmazta ugyanis azt a stratégiát, hogy regionális vállalat szeretne lenni. Ez rettentő bátor lépés volt, előtte senki nem vállalt ilyet. Mi viszont megcsináltuk, mert hatékonyabbak voltunk, mint a környező országokban a versenytársak.

Hosszú távú stratégiájuk szerint 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátó, karbonsemleges lesz a Mol. Egy olajcégről beszélünk. Hogyan?

Át kell alakítani a gondolkodásunkat. Az egyetemen azt tanultuk a stratégia készítéséről: tudom, hol vagyok, meghatározom, milyen eszközök állnak a rendelkezésemre. Eldöntöm, hova szeretnék eljutni, és meghúzom az egyenes vonalat, amelyen végig fogok menni. Ebben a pillanatban 2030-ig látjuk magunkat. A legfontosabb, hogy nem azt nézzük, mit tudunk megcsinálni, hanem azt, hogy mit kell megcsinálnunk. 2050-ben karbonsemlegesnek kell lennünk. Pont. Ez a cél, ezt el kell érni. Ehhez 2030-ra 30 százalékkal kell csökkentenünk a szén-dioxid-kibocsátásunkat. Ennek több eleme van. Csökkenteni fogjuk saját kibocsátásunkat. És jóval kevesebb üzemanyagot fogunk előállítani mint ma. Ezért mintegy 1,8 millió tonna üzemanyagot petrolkémiai alapanyaggá alakítunk, amelyből aztán olyan műanyag lehet, amelyből többek között az autók műszerfala vagy épp az épületek szigetelőanyaga készül. Ami azért fontos, mert a műanyaggyártás CO2 kibocsátása, és környezeti lábnyoma szinte töredéke az üzemanyaggyártásénak.

Mi lesz az INA-val? Folynak tárgyalások arról, hogy a horvát állam visszavásárolja azt?

Igen, tárgyalunk. Soha nem kérdőjeleztük meg a horvát kormány szándékát, amely újra államosítaná az INA-t. Ez az horvát kormány legitim döntése. De ahhoz mindenképpen ragaszkodunk, hogy ez a tranzakció olyan áron valósuljon meg, amely kompenzálja a Mol horvátországi befektetéseit. Ez csak így lehet fair. Jelen pillanatban a felek által elképzelt árak meglehetősen távol állnak egymástól. Addig is, azon dolgozunk, hogy az INA még erősebb és jobb vállalat legyen.

Az ön horvátországi pere hogy áll? Több mint egy éve van elsőfokú ítélet. Azóta volt előrelépés?

Nem sok. 2019 év végén a Zágráb Megyei Bíróság hozott egy ítéletet, ami sajnálatos módon már nem az első megkérdőjelezhető horvátországi eljárás volt. Emiatt kifejeztük csalódottságunkat, hiszen a korábbi döntések, mind a magyar hatóságok, mind pedig a horvátok által kezdeményezett nemzetközi választottbíróság (UNCITRAL) részéről azt állapították meg, hogy sem a MOL, sem annak vezető tisztviselői nem követtek el bűncselekményt. A korrupciós vádak nem állják meg a helyüket. Visszautasítjuk a bűncselekménnyel kapcsolatos vádakat. Júliusban a védelmem egy részletes fellebbezést nyújtott be a Horvát Legfelsőbb bírósághoz. Erre még nem érkezett reakció”.