Az amerikai nagykövetségek kitűzik az LMBTQ-zászlókat

„Nemrégiben olvashattuk a hírt, mely szerint Antony Blinken külügyminiszter elrendelte, hogy az amerikai nagykövetségek világszerte tűzzék ki az LMBTQ-zászlókat, továbbá tudatta azt is, hogy kinevez egy megbízottat, aki az LMBTQ-jogokért lesz felelős. Biztosak lehetünk abban, hogy az amerikai külügyminisztérium után számtalan – egyesült államokbeli és azon kívüli hivatal és egyéb munkahely – tűzi ki a szivárványos zászlót és nevez ki ilyen »megbízottakat«. Nem tehetek róla, déjá vu érzésem van. A birodalom – amelynek érdekszférájába és szövetségi rendszerébe Magyarország tartozik – politikai-ideológiai irányt szab.

Gyerekkoromban még egy másik birodalom – a Szovjetunió – érdekszférájába tartoztunk, mivel az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Nagy-Britannia miniszterelnöke és persze Sztálin, a Szovjetunió generalisszimusza 1945-ben így döntöttek. De hát Hunyadi Mátyás halála óta mi mindig valamilyen birodalom érdekszférájába tartozunk, tehát szokva vagyunk a birodalmakhoz. Gyerekkorom birodalma – a Szovjetunió – szintén ideológiai irányt szabott. Az a birodalom is mindenhova kitűzött és kitűzetett egy zászlót. A nemzetközi munkásmozgalom zászlóját, a vöröset. És ott is voltak ilyen megbízottak. Párttitkároknak hívták őket.

Gyűlöltük a vörös zászlót. Nem a munkásokat gyűlöltük, hiszen a szüleink korán megtanították, hogy a magunkfajta csak munkából élhet meg, hanem a nemzetközi munkásmozgalmat és annak zászlaját. Gyűlöltük, mert annak a nevében kényszerítettek ránk egy idegen ideológiát és egy idegen társadalmi-gazdasági berendezkedést. Gyűlöltük, mert annak a nevében tették földönfutóvá a nagyszüleinket. Gyűlöltük, mert annak a nevében hívatta be nagyanyánkat a vállalatigazgató, hogy ne járogasson vasárnaponként templomba, mert ki fogja rúgni (becsületére legyen mondva: nem rúgta ki, pedig nagyanyánk nem hagyott fel a templomba járással).”