A tudomány védelmében

„Szilvay Gergely azzal zárja az írását, hogy az azonos jogokért küzdő mozgalmat el fogja érni a végzete, és végignézzük majd a bukását. Szerintünk a történelem mást mutat. A világ megy előre. Még akkor is, ha ezt néhányan nehezen fogadják el. 
Pár emberöltővel ezelőtt voltak, akik tudományosnak álcázott cikkekben bizonygatták: a rabszolgaság valójában a feketék érdeke. Hangosan kikeltek az ellen, hogy a nők a férfiakkal azonos jogokat kapjanak. Érveltek az ellen, hogy különböző bőrszínű emberek házasságot köthessenek. Élesen támadták, hogy egy szűk elit helyett minél több ember szavazhasson. 1879-ben Gustave Le Bon, a modern szociálpszichológia alapítója egy tudományos értekezésben így érvelt az ellen, hogy a nők ugyanolyan minőségű oktatást kaphassanak, mint a férfiak:

“Veszélyes agyrém az a vágy, hogy ugyanolyan oktatást biztosítsunk nekik. (...) Azon a napon, amikor a nők a természet által rájuk kirótt alacsonyabb rendű foglalkozásokat félreértelmezve elhagyják az otthonokat és részt vesznek a küzdelmeinkben; egy társadalmi forradalom kezdődik majd el, és minden, ami a család szent kötelékeit összetartja, el fog tűnni.” (Szabó Salfay Orsolya fordítása, “Az elméricskélt ember” című könyvben Stephen Jay Gould idézi) 

Úgy látszik, koronként változik, hogy a konzervatív kutatók épp mitől féltik a családokat. Ha ma a kezünkbe kerül egy ilyen poros újságcikk, akkor kicsit mosolygunk, és kicsit talán szégyenkezünk amiatt, hogy régen milyen érveket hoztak fel azért, hogy a társadalom bizonyos csoportjainak ne járhassanak a többiekkel azonos jogok. Szerintünk pár évtized múlva a gyerekeinket pont ilyen érzés fogja majd el, ha beleolvasnak Paul Sullins vagy Mark Regnerus kutatásaiba. Vagy Szilvay Gergely valamelyik cikkébe.”