A köztársaság elfelejtett indulója

„A hetvenöt éve, 1946. február 1-én kikiáltott köztársaság olyan szép reményekkel indult, hogy saját dalt is alkottak hozzá. A Köztársasági induló a második világháború utáni újrakezdés sajátos kordokumentuma, amely az akkori »koalíciós idők« szereplőinek és ideáinak nagyobbik részével együtt egy-két év alatt eltűnt a történelem süllyesztőjében. A Kádár-rendszerben felcseperedvén sohasem hallottam róla, először akkor figyeltem fel rá, amikor a kilencvenes években, egyfajta ironikus nosztalgiaként megjelent a Best of Communism című zenei összeállításban. Az interneten azóta is munkásmozgalmi indulóként fut, a youtube-on pár tízezren kattintottak rá. E cikkre készülve azt tapasztaltam, hogy még a korszakkal foglalkozó, fiatalabb történészek sem ismerik.

Az induló első nyolc sora így hangzik: »Elnyomás, szolgasors,/ Ez volt a rend ezer évig./ Senyvedt a nép legjobb ereje./ Úriszék, dézsma, bot,/ Nem látta, hajh, sose végit./ Hullt a pór, hullt a gyereke,/ Dologtalané volt az ország,/ Míg a nép hordta a terheket.« Ez a szöveg akár Petőfi idejében is születhetett volna, hiszen az úriszék, a dézsma, a botozás és a későbbi szakaszban említett »porkoláb« formailag már az 1848-as jobbágyfelszabadítással megszűnt. Az induló egész szellemisége nem a fasizmus alóli felszabadulást és a szocializmus építését, hanem a feudalizmussal való szakítást tükrözi. Voltaképp elég felszínesen jártak el, akik besorolták a Best of Communism dalai közé, hiszen nincsen bele sem kommunista, sem munkásmozgalmi tartalom. Leginkább még »parasztmozgalmi« dalnak mondhatnánk, mert a »pór« felszabadulását ünnepli a feudális terhek alól. (...)

A Köztársasági induló szövegét egy Székely Endre nevű zenetanár írta, akit 1989-es haláláig inkább csak a zenei élet berkein belül ismertek. Annál érdekesebb az induló zenéje. Talán a sietség, talán a megfelelő zenei alapanyag hiánya okozta, de a Köztársasági induló eredetileg a napóleoni Első Császárság himnusza volt Le Chant du depart címen, amihez egyszerűen hozzácsaptak egy magyar szöveget. Feltehetően ez a kissé bizarr tény is hozzájárult ahhoz, hogy a Második Köztársasággal és a népi mozgalommal együtt kihullott a történelmi emlékezetből.”