A képmutató álszolidaritás szimbóluma a Freeszfe

„Heteken keresztül teátrális módon kürtölték tele a nyilvánosságot a hatalom elleni fellépés szlogenjeivel. Kaptak egy épületet a helyi hatalomtól, amelynek a felújításához a munkát és a forrásokat az előző, fideszes városvezetés teremtette elő azért, hogy a kerületben lakó gyerekek színvonalas módon részesüljenek zenei képzésben. »Nosza, ezt is foglaljuk el! Majd megoldják valahogy, nem a mi bajunk.« Most ezek az új szlogenek a Free­szfe tájékán. Kíváncsi vagyok, hogy mit tennének akkor, ha a zeneiskola szállná meg az épületüket tiltakozásul.

Amúgy mit nyújt cserébe a Freeszfe a kerületi gyerekeknek az elorozott épületért? Nyilván semmit, hiszen a kínálatukban nincs olyasmi, amit jelentős létszámban használni tudnának a helyiek. Maximum azzal érvelhetnek, hogy a tevékenységük szellemiségét adják mintaként a következő generációknak. A »hősies« kiállásuk történetét, ami úgy szól, hogy azért foglalták el az egyetem épületét, mert az új vezetés biztosította őket és tanáraikat, hogy zavartalanul folytathatják az addigi oktatást. Igen, nem tetszett félreolvasni, tényleg azért lázadtak fel, mert Vidnyánszky Attila garantálta nekik, hogy nem lesz változás a képzésükben, ha nem akarják, hanem új, kibővített képzés indul el, amely őket nem érinti.

Tehát azért lázadtak, mert nem akarták, hogy többen és többet kapjanak mások. A »hősök« kemény próbatételeknek voltak kitéve az egyetemfoglalás napjaiban, amiről az internetes közösségi oldalak felhívásai tanúskodnak. Például olyanok, hogy »hozzatok laktózmentes lattét, mert elfogyott!«. Hát nem tudom, most hogy írom, elbizonytalanodtam, hogy ez a kínálat a mintaadásról ellensúlyozza-e a kijátszott hatszáz fős zeneiskola lehetőségét az erzsébetvárosi gyerekek számára. Szülőként érdemes elgondolkodni ezen, hogy melyiket szeretném jobban a gyerekemnek. Mindenki döntse el maga, aztán ne felejtse el a választ a szavazófülkében sem.”