„Na, vannak-e??? Nagyon durva dolgot fogok mondani. Mindenki kapaszkodjon meg… vannak! És tudjuk-e, hogy kik? Egy részükről igen, és tuti vannak, akikről nem. Akikről tudjuk, azok között is van, aki nyíltan vállalja, sőt, akár rendre poénkodik is vele. Mert aki úgy érzi, másokra is tartozik, hogy mi a kedvenc étele, melyik csapatnak drukkol, állva, vagy ülve pisil, lentről fel, vagy fentről lefelé törli a fenekét… az elmesélheti. És azt is, hogy kivel szeret dugni.
Szájer József – politikusként – démonaival küzdve és elbukva a nagyobb jó, a közjó, az egészséges, életképes, jövőképes társadalom mellett állt ki. Sok-sok decens embernek van valamilyen indecens, beteges szenvedélye. Ezek foglyaként Szájer mégis a normalitásért dolgozott –morális emberi lényként. Ezt lehet tagadni, a földön fekvő embert még rugdosni, de ez nem őt minősíti, hanem mindazokat, akik most nekiestek.
A Biblia nem a csendes bűnösöket veti meg, hanem a hangos farizeusokat. Szájer József hibázott, amiért vállalta is a felelősséget. Mégis, hitvány farizeusok most megvetik, gúnyolódnak rajta. És még hitványabb emberek gúnyolódnak azokon is, akik nem állnak be az őt rugdosók sorába, hanem emberi oldalról is megvédik. Végül is mindenki maga dönti el, hogy a megbotlottat megkövező hitványak táborát erősíti, vagy vállalja, hogy a hitványak őt is dobálni kezdjék.
Ám nem szeretnék kereszténységből leckét adni. A magabiztos ateistákkal ellentétben én nem érzem erre felhatalmazva magam.. Száz szónak is egy a vége: ha valaki buzi, az az ő dolga. Erről pedig lehessen mindenkinek véleménye, akár markáns is. De az, hogy az apa férfi, az anya nő, az nem véleményes. És nem is keresztény gondolat. Hanem tény”.