A keresztállítástól Gyurcsány szövetségéig

Tizenhét éve született, az interneten azonban csupán néhány kattintás, és máris elérhető a Jobbik Magyarországért Mozgalom alapító nyilatkozata. Tanakodik is az ember, hogy a Jakab Péter vezette párt miért vállalja fel nyíltan e dokumentumot a saját honlapján, hiszen nem sok köze van a mai produkcióhoz, ám lelkük rajta. Mindenesetre tanulságos olvasmány.

Csemegézzünk!

A szöveg szerint a „Jobbik Magyarországért Mozgalom előtt álló

a Parlamentben a mindenkori jobboldali kormány lelkiismerete kívánunk lenni”.

Továbbá: „A jelenlegi politikai garnitúra behódolt a világot uralma alá hajtó globalizmusnak, amely óriási anyagi forrásokat biztosít tradicionális értékeink fellazításához, egy ultraliberális, ún. nyitott társadalom megvalósításához.”

Aztán egy kis „brüsszelezés”, íme: „Elfogadhatatlan számunka az az uniós tagság, amely nemzeti függetlenségünk végzetes megcsonkításával jár!” De nézzünk néhány másik, zavarba ejtő passzust: „Pártunk keresztény, értékelvű mozgalom, vagyis minden szavához, tettéhez, működése minden eleméhez az isteni törvényekbe és az egyetemes emberi értékekbe vetett hit szolgál forrásul. A mindennapi politizálásban szükséges kompromisszumkészségnek számunkra ezen értékelvűség szab határt. Számunkra a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól szét nem választható fogalmak.”

Az efféle, elvi alapokat rögzítő irományoknak megfelelően kissé ködös szövegből mindenestre nagyjából ez következik: a Jobbik egyik eredeti célkitűzése, ha úgy tetszik, küldetése, hogy a posztkommunisták és a liberálisok kikerüljenek a hatalomból. Ez sikerült is 2010-ben. Jöhetett a következő teendő: a jobboldali kormány élő lelkiismeretének lenni. Erre máig van, illetve lenne módja a Jobbiknak, ám

Ami azonban ennél is szomorúbb, hogy jelen állás szerint Jakab Péterék immár azért küzdenek, hogy a „kommunista utódpárt és a vele összeforrt szélsőséges liberálisok” visszakerüljenek a hatalomba. Közös az ügyük.

Nem más ez, mint a máig vállalt, 2021-ben is hatályos és érvényes alapító nyilatkozat egyértelmű megszegése.

De nézzük tovább! Ami a globalizmus és a nyílt társadalom eszméje elleni küzdelmet illeti, nem is a napokban nyilvánosságra kerülő, a párt és az IMF fura kapcsolatára vagy éppen a Joe Biden melletti, öles nyelvcsapásokkal történő kiállásra hívnánk fel a figyelmet. Hanem arra, hogy a Jobbik új cimbije, Gyurcsány Ferenc – aki szerint 2006 őszén a csőcselék, vagyis részben a Jobbik akarta megpuccsolni a kormányát, akárcsak a Biden-adminisztrációt a trumpisták – a nemzetállamokat zárójelbe tevő Európai Egyesült Államok politikai portékájával házal. Teszi ezt kedves feleségével, Dobrev Klárával és most már a Jobbikkal az oldalán. Márpedig a globalizmus ellen aligha a globalizmus a legjobb fegyver, ahogy a nyílt társadalom eszméjével szemben sem annak elfogadásával érdemes felvenni a harcot. Mindenesetre a kaméleon sírva könyörög a receptért!

És eljutottunk a keresztény értékelvűséghez, amelynek meghaladásáról minap egy botrányos és ízléstelen, hívők százezreit sértő Facebook-posztban adott kvázi hírt a furcsa formáció. Kétséget nem hagyva jelezték Jakabék:

nem pedig arra, hogy netalántán köztereken állítsák fel karácsony környékén, fából. Ki tudja, talán Müller Cecília nyakáról is letépnék a keresztet, immár jakobinus közönségük csodálatára.

Végül, de nem utolsó sorban, térjünk ki egy csöppet arra a bizonyos kompromisszumkészségre! Nos, ennek szinte már semmi nem szab határt, az értékelvűség pedig pláne nem. Az ugyanis hiánycikk a Jobbiknál, mint az első koronavírus-hullám idején a kézfertőtlenítő. S bár olykor még mindig bociszemekkel csodálkozunk rá a balliberális akolmelegben otthonra találó egykori széljobbosok újabb húzásaira, rögzíthetjük, hogy a Vona Gábor által a vizslákkal, majd a Spinoza házban tartott gesztusparádéval elkezdett „néppártosodás” bevégeztetett.

Olyannyira, hogy elnézve az összetalicskázott ellenzéki törpepártokat, köztük a Jobbikot, esetükben már se a nép, se a párt kifejezések nem mérvadóak. Marad Gyurcsány, aki az antifasizmusát volt szíves feladni a közös ügyért. Reméljük, hiába.