Irigyek

„Közösséghez tartozni jó. Jó ügyért okosan, bátran és kreatívan küzdő csapat tagjának lenni még jobb. Csillogó szemű fiatalként közszeretetnek örvendeni pedig a legjobb. Ezért nem nehéz megérteni az arrogáns úrrá vált valahai fiatalok irigységét.

Olybá tűnik, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet működtető alapítvány vezetői megirigyelték a tanköztársaság polgárait, akik 2020 őszének himnuszává tették egy magyarbődi népdal átiratát. Féltékenység járhatta át a durcás kimaradtakat, amikor hallották, ahogy Ej a titkos egyetemet együtt énekelték azok, akik a Vas utcában őrizték az elfoglalt épületnél sokkal többet: az egyetemi autonómia eszméjét - és azok, akik szeretettel szurkoltak nekik. A kurátorok szándéka szimbolikusan és valóságosan is eltüntetni a kézzel írt-rajzolt plakátokat, leszaggatni a piros-fehér szalagokat. A néhány hét alatt jelképpé vált épület elhagyása is reményt adhat nekik a felejtésre.

Vitathatatlan, hogy a Vas utcai és a Szentkirályi utcai egyetemi épület nem modern, a XXI. század igényeinek megfelelő egyetemi campus. A kormány által hirtelen megduplázott, immár hárommilliárd forintos költségvetésből futhatná felújításra. Kiszivárgott információk szerint azonban inkább eladják a Vas utcai épületet, talán a kettős funkciójú Urániát is. A kérdésekre adott válasz homályos: „sem a hallgatók, sem az oktatók nem kerülnek rosszabb körülmények közé, sőt, nagy fejlődést fognak tapasztalni februárban.”

Az irigy kurátorok rálicitáltak a hallgatókra és megvalósították a nagyon titkos egyetemet. Így aztán csak ők, a nagyon-nagyon fontos emberek tudhatják, hogy több száz hallgató és oktató húsz nap múlva hová mehet, amikor az egyetem - kikerülve végre a karanténból - online helyett a valóságban is működhet majd.

A mindenkit legyőzni akaró hatalmasok irigysége gyakran pusztító. Az élőláncban kézről kézre adott chartát, a tüntetések élményét azonban nem lehet elfeledtetni, és a csillogó szemeket sem lehet fénytelenné tenni. Az irigységet legyőzni viszont büszkeségre okot adó, felemelő érzés, amihez sosincs késő.”