„Két éve úgy adódott, hogy pár órán keresztül nagyon
a, éhes voltam;
b, szomjas voltam;
c, kellett pisilnem;
d, fáztam.
Egyszerre.
Az első három együtt messze nem volt olyan rossz mint a negyedik. A fázás egészen borzalmas volt. Viszont senki sem lőtt rám egy irracionális háborúban ezer kilométerre a szeretteimtől és a hazámtól, senki sem küldött aknamezőre bioaknakeresőnek/aknabiokeresőnek, senki nem kötött ki és senki sem alázott meg. Továbbá tudtam, hogy pár óra múlva lesz kaja, pia, klotyó és meleg. Ja, és mínusz nyolc fok volt, nem mínusz harminc.
Hetvennyolc éve veszett oda a II. Magyar Hadsereg.”