Helyenként inspiráló, néha bosszantó volt olvasni Szabó Attila kritikáját

„A szakállas vicc szerint a belga válogatott frissen honosított futballistája megdöbbenve tapasztalja, hogy a csapat külön öltözőt tart fent a flamand és a vallon focistáknak. Sőt, a két csapat tagjai külön sorakoznak fel az edzések előtt. Ekkor teszi fel a kérdést: „És a belgák hova álljanak?”

A több változatban ismert vicc népszerűsége kétségkívül szellemességének köszönhető, s mint általában a jó poénokban, ebben is mindenki megtalálja benne a maga igazát. A nemzetekben gondolkodók joggal kacagnak fel, hogy hiába hozták létre a mesterséges belga államot, a valódi nemzettudatot (úgymint a flamand és a vallon) mégsem tudták kiiktatni. A nemzeti gondolatot meghaladottnak tekintők is elégedetten csettinthetnek: »Lám-lám, a nemzetekben gondolkodás micsoda anakronizmus, belterjes dolog. Ez rögtön ki is derül, mihelyst magasabb nézőpontból, azaz a honosított labdarúgó szempontjából vizsgálódunk!«

A vicc hatására megtörténik a csoda: »nacionalisták« és »internacionalisták« a kocsmai asztalnál együtt nevetnek és még talán csodálkoznak is, hogy az ivócimbora legalább a viccet érti. Ez a szinte idilli kép merült fel bennem, amikor Szabó Attila A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című könyvemről szóló recenzióját olvastam.”