Kinek való a birkanyírás, és kinek nem? – a válaszért Ceglédig kell utaznunk

A mi történetünk hatodik epizódjának új főszereplői Kolozsi Ádám és Eszter. A fiatal putnoki szerelmespár előtt izgalmas esztendő áll: egyszerre készülnek az esküvőjükre és az első közös otthonuk megvásárlására. Jelenleg a fiú édesanyjánál élnek, de már alig várják, hogy „a dolgok rendje-módja szerint” belevághassanak a saját életükbe. Ebben nem csupán a közvetlen környezetük támogatja őket, de számos kedvezményt is igénybe vehetnek 

Sőt, mivel mindketten 25 év alattiak és dolgoznak, szja-mentességben is részesülnek; részben ennek köszönhető, hogy a hitelfelvételt lehetővé tevő önerő már most a rendelkezésükre áll.

„Amikor először elgondolkoztunk a házvásárláson, álom volt, de most valósággá válik. Ez egy óriási lépcső az életünkben, és egyben a jövőnk szimbóluma. Az enyémet Eszter nélkül el már el sem tudnám képzelni” – foglalja össze Ádám. A fiatalembertől és a családjától egyébként nem idegen a közösségi gondolkodás sem, ő maga a putnoki polgármesteri hivatal munkatársaként igyekszik mindent megtenni a településért, édesanyja pedig a helyi Biztos Kezdet Gyerekház vezetője.

Miközben Ádám és Eszter az önállósághoz vezető első lépéseit és az ezzel kapcsolatos, óhatatlanul felmerülő dilemmákat követjük, egy másik szálon a ceglédi Sipos-tanya mindennapjaiból is feltárul néhány új fejezet. A családfő, Misi olyan ismerőseinek tart szakmai napot, akik a tanyára költözést, illetve a saját földre és munkára támaszkodó önfenntartó gazdálkodásra való teljes átállást fontolgatják. 

A „tanfolyam” kézi birkanyírással indul, ami, akárcsak ez a fajta életmód, „nem való mindenkinek”. Ám akiben – jellemzően a rendezett szakmai és a magánéleti háttérrel bíró városi értelmiség soraiból kikerülve – mégis feltámadna az igény, annak Sipos Mihály és a felesége, Kriszti szívesen megmutatják a gyakorlatban is, „hogyan lehet valaki önfelelős gazda, és hogyan lehet becsületes munkával megélni a vidéki élet rendjében is”. Például az ebben az epizódban Ceglédre látogató Halmai Péternek. A Szekszárdi borvidéken vendégházat üzemeltető férfi azért érzi magához közel mindent, mert egyre biztosabb benne, hogy „a tiszta élelmiszer az egészség alapja. Ezt viszont mindenki csak saját maga tud előállítani.”

Sipos Mihály is ezt hangsúlyozza: 

„Ez nem hagyományőrzés, hanem a hagyomány megélése, és szerencsére a fiatalabbak körében is látok erre hajlandóságot. Mi pedig mindent megteszünk ezeken a szakmai napokon, hogy egyre többen megőrizzék az ízét mindennek. Pláne, mert ma már nem feltétlenül apáról fiúra, hanem mesterről tanítványra száll az ősi tudás” – mondja Sipos Mihály. 

Szerinte az ember ezzel tehet a legtöbbet a gyerekiért is, ha nem a készbe ülteti be őket, hanem gyökereket és szárnyakat ad nekik. Mint a sólyomreptetésnél: ahogy a madár is a kezünkből indul, de az égbe már a saját ereje és akarata vezeti, „úgy a gyermekeink is a mi értékeinkből indulnak, de a maguk útját kell hogy járják”.

Nyitókép: Sipos Mihály (TV2/Facebook)