Miközben Ádám és Eszter az önállósághoz vezető első lépéseit és az ezzel kapcsolatos, óhatatlanul felmerülő dilemmákat követjük, egy másik szálon a ceglédi Sipos-tanya mindennapjaiból is feltárul néhány új fejezet. A családfő, Misi olyan ismerőseinek tart szakmai napot, akik a tanyára költözést, illetve a saját földre és munkára támaszkodó önfenntartó gazdálkodásra való teljes átállást fontolgatják.
A „tanfolyam” kézi birkanyírással indul, ami, akárcsak ez a fajta életmód, „nem való mindenkinek”. Ám akiben – jellemzően a rendezett szakmai és a magánéleti háttérrel bíró városi értelmiség soraiból kikerülve – mégis feltámadna az igény, annak Sipos Mihály és a felesége, Kriszti szívesen megmutatják a gyakorlatban is, „hogyan lehet valaki önfelelős gazda, és hogyan lehet becsületes munkával megélni a vidéki élet rendjében is”. Például az ebben az epizódban Ceglédre látogató Halmai Péternek. A Szekszárdi borvidéken vendégházat üzemeltető férfi azért érzi magához közel mindent, mert egyre biztosabb benne, hogy „a tiszta élelmiszer az egészség alapja. Ezt viszont mindenki csak saját maga tud előállítani.”
Sipos Mihály is ezt hangsúlyozza:
a valódi érték az állattartás, az élelmiszer-önellátás és az állatokkal megélt mindennapok.
„Ez nem hagyományőrzés, hanem a hagyomány megélése, és szerencsére a fiatalabbak körében is látok erre hajlandóságot. Mi pedig mindent megteszünk ezeken a szakmai napokon, hogy egyre többen megőrizzék az ízét mindennek. Pláne, mert ma már nem feltétlenül apáról fiúra, hanem mesterről tanítványra száll az ősi tudás” – mondja Sipos Mihály.