Börtön helyett ügyvédi irodákat adtunk a Bauereknek

„A Kedves Olvasó – utáljam bármennyire is ezt a kezdést, lévén, mindig úgy érzem, mintha a bennem határozottan nem élő TGM indulna neki publicisztikájának – talán megbocsátja, hogy újfent a Bauer-klánnal foglalkozom, hiszen ezt tettem már néhány nappal ezelőtt is. Akkor azt a kérdést jártam körbe, hogy ugyan miért van úgy meglepődve Bauer Tamás azon, hogy az általa szeretett baloldal szövetséget köt a Jobbikkal, és finoman utaltam rá: a vulgárszélsőségességek alaptermészetéből következik az, hogy kiegyeznek, még akkor is, ha gyűlölik egymást. Hiszen a közvetlen érdekeik ezt megkövetelik – lásd példaként a Molotov-Ribbentrop-paktumot.

Bauer akkor nem csak abbéli meggyőződését fejezte ki, hogy ő egy ilyen szövetségre bizony nem szavaz, de későbbi bejegyzéseiben azt is elmondta, hogy ennyi utálkozást talán még soha nem kapott és drága Bolgár úrnál is az értetlenkedéssel kellett szembenéznie. Így bánnak el azzal az elvtársak, aki szektásodni kezd – és ha valahol méltó helye lenne a kezeit gúnyosan széttevő emojinak, akkor az itt lenne.

Az elmúlt napokban azonban Bauer Tamás még egy lépést tett »előre«. Kiutálóin való megjátszott vagy őszinte csodálkozása inkább szórakoztató jele annak, hogy nem tud mit kezdeni azzal: volt időszak a rendszerváltoztatás után, amikor ő tényező lehetett – és hogy már régesrég nem lehet az. Ám az, amikor ávós, gonosztevő apját elkezdi mentegetni, már egy sokkal alávalóbb cselekedet. Tegnapelőtt lett volna 100 éves Bauer Miklós, és fiának pedig erre emlékezvén olyan bicskanyitogató posztot sikerült írnia közösségi oldalán, ami még tőle is szokatlan erejű.”