Kiültek tehát az egységbe forrasztott főfigurák, és felmondták a régi-új leckét. Ennyi általánosságot és egyszerűségében is mérhetetlenül zavaros lózungot ritkán tudnak még ők is összeszedni: meghirdették az önmagával békében élő nemzetet, a demokratikus jogállamot, a jövőbe tekintő kormányzást, a gondoskodó társadalmat, a szolidáris Magyarországot és azt, hogy hazafias kormányt, európai Magyarországot akarnak. Az akció rendezője az egymás mellé, sorba ültetett pártfőemberekkel mondatta el tételeik részletezését. A disznószemű, szemaforpislantású, jobbról balra váltó Jakab Péter társadalmi békét, társadalmi árokbetemetést és nemzetegyesítést hirdetett. A valamikori, éppen mostani szövetségesei által szélsőjobboldalinak, kirekesztőnek és antiszemitának minősített – amúgy nem is megalapozatlanul, hiszen a jobbik EP-képviselője, Gyöngyösi Márton nemrég még zsidólistát állíttatott volna össze a parlamenti tagokról –, bebalosodott Jobbik elnöke lenne tehát a békeangyal? Ő, aki a legerősebb szikrákat szórja a parlamentben a gyűlölet taplójára? Aki krumpliszsákkal hadonászik? Volt bátorsága most azt bejelenteni, hogy a békére az ellenzéki pártok jelentik a garanciát. Többen vannak ebben az országban, szerencsére, akik nem óhajtanak efféle biztosítékot.