Laschet elnökségével győzött a merkeli politika folytatása

Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke 52,8 százalékot szerzett a digitális pártkongresszuson.

A Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) 2021. január 15-én és 16-án rendezte a 33. kongresszusát, melyet a vírusra való tekintettel teljes mértékben digitális módon bonyolítottak le. A péntek esti megnyitó és beszámolók után a szombat délelőtt volt igazán izgalmas, hisz három jelölt készült arra, hogy a CDU sorban kilencedik elnöke lehessen. A küldöttek által digitálisan leadott eredményt egy levélszavazáson meg kell még erősíteni, jogilag csak ez lesz érvényes. Ennek eredményét 22-én ismertetik, de gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a nyertes Armin Laschet ne szerezze meg a voksok többségét. A jelöltek még előzetesen bejelentették, hogy a levélszavazáson már csak az az egy jelölt indul, aki a digitális szavazást megnyerte.

A két évig elnöklő, de politikailag sikertelen Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) melankolikusan búcsúzott az elnöki tisztségből. Felidézte a 2017-ben kezdődő, országos politikában lefolytatott rapid karrierjének állomásait, mely persze  magában hordta az éles bukás veszélyét. Könnyekkel küzdött, amikor párttársai meleg szavakkal illették munkásságát, melynek megítélése finoman szólva is vegyes. A két évvel ezelőtti pártkongresszusi szavazást akkor még 52 százalékkal megnyerő AKK akkor bizonyára Merkel kancellárasszony favoritjának számított, de ezt a szerepet ma Armin Laschet nyerte el – a kancellár burkolt, AKK nyílt korteskedésével.

Hogy a tisztújítással egybekötött pártkongresszust online kellett megszervezni, a koronavírusnak köszönhető – de nem kizárólag. Az eredetileg még tavaly áprilisra tervezett soron kívüli kongresszust le kellett mondani, s a decemberben hivatalos stuttgarti összejövetel is elmaradt a pandémia miatt. Sokan arra gyanakodtak, hogy a pártvezetés az elhalasztással Armin Laschet esélyeit akarta csupán növelni, akinek addig nem indult be jól a kampánya. Friedrich Merz viszont kimondta ezt a gyanút, s elérte, hogy már januárban – s nem csak a vírusmentesnek hitt áprilisban vagy még később – legyen egy kongresszus, de persze csak digitális formában. Ebben nagy szerepet játszott a párt ifjúsági szervezete, a Junge Union (JU) is, akik digitális formátumban előbb egy a három jelölt közötti vitát szerveztek, s ezzel bizonyították, hogy lehetséges a vírus idején az online térbe vinni a pártügyeket. Nem mellesleg a szervezet egy online szavazás után Merznek ígérte a támogatását.

Kétségkívül nagyot nőtt Tilman Kuban JU-elnök is, aki katalizálta a folyamatokat és példát mutatott a pártvezetésnek, hogyan is kell modern néppártot szervezni. Aki viszont az egészet mindenféle ilyen jellegű digitális tapasztalat nélkül gyorsan és profin lebonyolította, nem más mint Paul Ziemiak főtitkár, éppenséggel Kuban elődje a JU élén. Ismeretes, hogy a lengyel származású Ziemiak 2018-as hamburgi kongresszusi szereplése nagy mestermű volt. A JU akkoriban taktikusan okosan nem kötelezte el magát egyik jelölt mellett se, s az első kör után kieső fiatal Jens Spahn támogatói második körben AKK-hoz, de Merzhez is mentek. A nap végén az akkor JU-elnök Ziemiak – aki AKK-val ellentétben a konzervatív táborhoz tartozik – hirtelen a főtitkári szerepben találta viszont magát.

Ziemiak már most elérte, hogy mindhárom jelölt meghagyná őt a főtitkár pozíciójában, részben az eddig teljesített kiváló szervezőmunkája, részben a rapid gyorsasággal közelgő választási kampányok miatt, melyekért mindig a párt főtitkára felel. Németországban ugyanis nemcsak a Bundestag-választás esedékes szeptember 26-án, de aznap lesz parlamenti választás Berlinben, Mecklenburg-Elő-Pomerániában és Türingiában is. Márciusban Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalzban, júniusban Szász-Anhaltban lesz parlamenti választás, s csak utóbbiban van CDU-s miniszterelnök, azaz a pártnak van honnan nyernie.

A jelöltek 15 perces kortesbeszédei vegyesen sikerültek. Míg Röttgen nagyon sok témát hozott fel, s főleg a „digitális, fiatal és nőies” jelszavakat hangoztatta, ő volt az egyetlen, aki egyáltalán említette a migrációt. Persze róla azt is lehetett tudni, hogy inkább a zöldek irányába kormányozná a CDU-t. Armin Laschet egy személyes hangnemet ütött meg, s a bizalomra, a különböző hátterű emberek integrációjára hajazott. Merkel kancellárságát sikernek írta le, s ennek a sikernek a kontinuitását emelte ki mint programja főbb elemét, de nem hiányozhatott az a szlogen se, hogy a CDU-ban azon dolgoznak, hogy a világ javításán dolgozzanak, és Németország legyen példa másoknak is. A korábban az európai parlamentben politizáló Laschet sokak szerint fontos európai hangsúlyt fog teremteni, s a Laschet-féle politizálás, a különböző hátterű irányok integrálása egészen praktikusan a magyar kormánypárt Néppártban tartását is jelentheti. 

Friedrich Merz a két évvel ezelőtt elszúrt felszólalásából sokat tanult. Most egy profin felépített beszédet tartott, a párt különböző tartományi szerveit megszólította, s a választási kampányban lévőket bátorította. Szólt a családokról, a fiatalok helyzetbehozásáról, s kiemelte a jövendő nemzedékek szerepét. Dicsérte a digitális pártkongresszus megszervezését, ami burkolt bók annak a Paul Ziemiaknak, akiről már írtunk. Persze név szerint se AKK-t, se Merkelt nem említette, de odaszúrt AKK-nak is, célozva a februári türingiai eseményekre, amikor a CDU az AfD-vel szavazott.

Szavazni végül az 1.001 küldött közül csak 992-nek sikerült, ennyi volt jelen a digitális szavazáskor. Az megmérettetés első körében 989 érvényes voks érkezett: Friedrich Merz 385 (38,9 százalék), Armin Laschet 380 (38,4 százalék), Norbert Röttgen 224 (22,6 százalék) szavazatot gyűjtött be. A második fordulóban a kieső Röttgen támogatói átpártoltak ide is, oda is, de főleg Laschethez mentek, így az ezután 987 leadott szavazatnál 521 vokssal (52,8 százalék) tudott diadalmaskodni, Merz csak 466 szavazatott (47,2 százalék) szerzett. A két évvel ezelőtt eredmény hajszálpontosan ismétlődött: Akkoriban AKK 517 szavazatot (51,7 százalék) kapott, míg Merz 482-t (48,3 százalék). Azaz a párt ugyanúgy megosztott mint már két éve is. Ez a közelgő kampányokra nézve vegyes érzelmeket kelthet. Továbbá érdekesség, hogy Norbert Röttgen meglepő erőssége annak ellenére – vagy pont amiatt – következett be, hogy még a kongresszus elött kijelentette, hogy számára már nem is nagyon a hagyományos partner, a Szabaddemokraták (FDP) – akikkel Laschet sikeresen kormányozza Észak-Rajna-Vesztfáliát – jönnek szóba koalíciós társként, hanem a Zöldek. A Röttgen által elért jó eredmény mutatja a párt tagságának utolsó években bekövetkezett szemléletváltozását.

A szombati győztes azonban még nem automatikusan kancellárjelölt. Bár jó esélyei vannak, a kérdést a CSU-val közösen kell megvitatni. Az eddigi tapasztalatok szerint mindig akkor volt CSU-s kancellárjelölt, amikor a CDU gyenge formában volt – 1980-ban és 2002-ben is átengedték a jelöltséget a bajor testvérpártnak. Mindkét évben a CSU-jelölt elbukta a választást, hogy aztán a következő lehetőségnél annál nagyobb sikerrel bejöjjön a CDU-s kancellár: Akkoriban ez a Helmut Kohl (1982) és Angela Merkel (2005) volt. Söder bajor miniszerelnök nagy taktikus hírében áll, s biztosan szívesen venné a felkérést, de azt is tudja, hogy a maga 54 évével még nem kell kapkodni. Persze az is kérdés, hogy a szombati eredménnyel gyengült-e a CDU, vagy éppen fordítva, valamint, hogy mire elég az új elnök, Armin Laschet friss legitimációja.

Armin Laschet elnökségével a CDU belpolitikai súlypontjai nem változnak, azaz győzött a kiszámíthatóság, a biztonság, a kontinuitás, a merkeli politika folytatása. Utóbbi a német polgári közösségére nézve azt a kérdést is veti azért fel, hogy a CDU-s bázis örök lieblingje, Friedrich Merz képviselte konzervatívabb, de egyben a jelenlegitől kicsit eltérő politikával mit kezd majd a párt. Minden esetre egy 466 szavazatot begyűjtő jelölt elvileg még lehetne szereplő, de aki kétszer bukott el elnökségi választást, mint Merz, annak a politikai pályafutása bizonyára véget ért.

Mit várhatunk mi magyarok az új CDU elnöktől? Az eddigi megnyilvánulásokból kiindulva többet fognak foglalkozni az Európai Néppárt ügyeivel, s egyben egy ilyen nagy és befolyásos párt vezetője nagy hatással lehet az európai politikai eseményekre, végképp ha kancellár lesz belőle. A februárban 60 éves Laschet egy kiszámítható kurzust képvisel. Leginkább arra lehet számítani, hogy a hazánkkal folytatott politika alapjaiban nem változik, azaz se robbanásszerű javulás, se a helyzet fokozódása nem várható. Ha Laschetből kancellár lesz – ez még egy hosszú és göröngyős út –, akkor szintúgy maradhat az Angela Merkel által képviselt megközelítés, ami hazánkra nézve nem nevezhető kedvezőtlennek. 

A szerző a Mathias Corvinus Collegium Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója