Aki megy és aki jön

„Vannak kormányváltások, amelyek rendszert is váltanak. Ha 2022-ben sikerül, ilyen lesz a magyar is. Közel járt ehhez az amerikai elnökválasztás is. Ha nem is egy megkövesedett rendszert, de egy négy éves torz rendszerkísérletet, hatalomgyakorlási modellt kell sürgősen épeszűre váltani. Rájuk figyelve nem lombikban, hanem »in vivo«, élőben tanulmányozhatjuk, milyen, ha egy tekintélyelvű rezsim demokratikusba fordul. Rengeteg a különbség, de érdemes a receptúrát górcső alá venni, megnézni, mihez van nálunk is hozzávaló. Mert van, ami mindenütt hasonló. Például a meghatározó pillanatok jelképi ereje. A politikus munkarendje a hétköznapokban gyakran épp olyan szürke rutin, megszokás, sőt kényszerpálya, mint minden más szakma esetében.

De vannak kivételes órák, napok, amelyeknek szimbolikus jelentése van. Caesar a Rubiconnál, IV. Henrik a Párizst megérő »mise« előtt. Hogy Kásler is értse: Árpádházi Béla herceg (bármilyen legyen is lelkesen kutatott génállománya) választ a korona és a kard között. Ilyenkor egy pillanatra megáll a történelem, a vetítővásznon kimerevednek a gesztusok. Ilyen pillanat, amikor egy ország első embere színre lép, vagy lelép onnan. Arany órák, amikor mindenki rá figyel.”