A Washington-szindróma

„Megmozgatta a fantáziát a múlt héten Washington. Trump híveinek betöréséről a Capitoliumba a magyar kormányfő is beszélt. Mi nem szólunk bele más országok dolgába, mondta. Arról megfeledkezett, hányszor próbálta befolyásolni a környező országok választásait, elfelejtette Trump melletti nyílt propagandáját, megfeledkezett külügyminiszteréről, aki a még elnökjelölt Biden fiának »zavaros korrupciós ügyeiben« követelt magyarázatot a diplomáciában szokatlanul pokróc módon. A kormányfő emlékezete szelektív. Akkor is, amikor azt mondja, ismeri a problémát, »a baloldal Magyarországon is próbálkozott erőszakkal«. Most akkor vagy Trump hívei baloldaliak, vagy a kormányfő akarja a magyar ellenzék erőszakosságára ráhúzni saját választási propagandáját. 

Mert csak arra akar emlékezni, hogy rendőrsorfallal védték a Parlamentet 2018-ban, s volt olyan politikus, aki füstgránátot dobott az épület felé. 2006 őszét nem említi a kormányfő, még a »szemkilövetős Gyurcsányt« is mellőzi, aki amúgy az ellenzéket gyűri épp maga alá. Ám ha Gyurcsány rászolgált a jobboldal állandó jelzőjére, akkor miért nem kapja meg kordonbontó jelzőt az ősbűnt elkövető Orbán? S vajon 2006-ban fideszes szónokok asszisztálásával ki csinált közvécét a Kossuth térből? Az akkor kormányzó baloldal, vagy a felheccelt Fidesz-hívők? Ki fejezte be a »hírtévés forradalmat« a köztévé felgyújtott székházának italautomatáinál? A baloldal? De mindez csak a kormányzati propaganda fecsegése, amely a Wahington-szindrómával jövő tavaszi választási félelmeit vetíti előre. Bele akarják égetni a közgondolkodásba a lehetetlent: miért az – esetleg győztes – ellenzék lesz a felelős, ha a jobboldal akár bizonyos baloldali zavargásokra hivatkozva nem akarná átadni a hatalmat. Ezért feledkeznek meg 2006 őszéről, a jobboldali utcai puccskísérletről, amely aztán a 2010-es alkotmányos puccsban teljesedett ki az utólag Orbán által letagadott fülkeforradalom után.”