A vörös franchise

„Néha nem figyelünk a részletekre. Pél­dául arra, hogy egy-egy politikai mozgalom, párt már a megnevezésében hordozza programját. Ha például azt mondom, hogy Kommunisták Magyarországi Pártja, akkor hanyagolom a normális gondolkodást, miszerint van egy ország, és ott valamilyen párt, ehelyett előreveszem a nemzetközi szabványt (kommunista), és a második szóval (magyarországi) csak a mozgalom aktuális helyszínét jelzem.

Vagy ott a Black Lives Matter (A Feketék Élete Számít) mozgalom, amelyet helyesebb volna a »csak« szócskával felcímkézni, az angol eredeti is hordozza a szótöbbletet. Hiszen ha a feketék élete számít, abból magyarul és angolul is az következik, hogy azokon kívül a többieké nem vagy csak kisebb mértékben. Ha arra gondolunk, hogy a bűnöző négert fél térdre ereszkedve gyászolta meg a liberális (és félrevezetett) közönség, az amerikai veteránt három méterről szánt szándékkal meggyilkoló rendőrön (?) pedig úgy lépett át a világ, mintha mi sem történt volna, akkor a különbségtétel nagyon is indokolt. Akkor tényleg az a helyzet, hogy csak a feketék élete számít, és ez egyre inkább így lesz a tengerentúlon.

Szófejtő játékunk itthoni alanya, a Demokratikus Koalíció úgyszintén önkéntelenül kifecsegi fő programját. Aki kitalálta ezt az összetételt, megüzeni, hogy a saját felfogása szerint demokratikusnak nevezett összefogás élére áll.”