„A világjárvány megmutatta a határok nélküli nyitott társadalom összes korlátját, ugyanakkor megmutatta, hogy mennyire fontosak a nemzetek, amelyek nehéz helyzetben is képesek állampolgáraikon segíteni.
A COVID-19 felszínre hozta, hogy mekkora az igény egy, a konzervativizmus értékein – mint nemzet, szolidaritás, közösség, az állam jelenléte olyan stratégiai ágazatokban, mint az egészségügy, vagy éppen a határok fontossága – alapuló társadalomra. Ha nem egy globális járvány okozta volna emberek százezreinek halálát, akkor mondhatnák, hogy »szóltunk előre«, hiszen a nemzeti határainak fontossága és a globalizáció veszélyei világosan felmerültek már számos szerző, gondolkodó, újságíró és konzervatív értelmiségi elmúlt évek során megjelent műveiben.
Sajnos nem lehetünk elégedettek magunkkal. A globalista társadalmi modell - amelyet a Nyugat különösen az elmúlt években felkarolt – hibái és vádjai mára puszta retorikai gyakorlatként vagy elemzésként foghatók fel. Egyúttal szükséges, hogy megakadályozzuk, hogy megismétlődhessen mindaz, amit most tapasztalunk.
A világjárvány Európán jelenleg végigsöprő második hulláma a tavaszi események következménye, amin egészségügyi és társadalmi-politikai szempontok alapján érdemes elgondolkodni. Hogyan volt lehetséges, hogy a Kínában született járvány néhány hét alatt drámai következményekkel terjedt el az egész világon? Kétségtelen, hogy a COVID-19 gyors terjedése önmagában is drasztikus, de még mélyebb összefüggései vannak, ha a globalizáció felől vizsgáljuk.”