NEM VAGYUNK INGYENÉLŐK!

„Hallgatom az online sajtótájékoztatót, ahol Ilie Bolojan úr már múlt időben beszél a Várad Folyóiratról. Egybecsapva a Megyei Könyvtár, a Familia és a Várad folyóirat alkalmazottait, 14%-os létszámcsökkentést emlegetve. És valóban. Nem hazudik. Sajnos a Várad szerkesztősége számára ez 7 emberből 4 elbocsátást jelent.Nem azt kértem volna a Bihar Megyei Tanács vezetőségétől, hogy járványhelyzetben, amikor épp elég problémát okoz a megszokott munkakörülmények látszatának fenntartása, legyenek elnézőek. Hogy ne vegyék el a minimálbérnél hajszállal nagyobb fizetésünket. Hogy hagyjanak örülni kicsit a karácsonynak, az ünnepnek. Nem számítottam rá, hogy megértenek minket, azt, hogy mennyire nehéz volt ez az év, és hány rendezvényünket és tervünket hiúsította meg a pandémia.

Nem várom el, hogy megszánjon vagy, hogy együttérző legyen velünk a betegség okozta személyes gondjainkat, bizonytalanságainkat, félelmeinket, szorongásainkat illetően.Segítséget? Nem, segítségről álmodni se mertem.Egyetlen dolgot követelek foggal-körömmel, de ami a legfontosabb, JOGGAL: azt, hogy hagyják beszélni a számokat, ha semmi másból nem értenek! Bár a kultúra- és értékteremtést nem kilóra mérik, hajlandóak voltunk az ő nyelvükön elmondani, körülírni, elmutogatni, hogy NEM VAGYUNK INGYENÉLŐK! Legjobb tudásunk és belátásunk szerint végeztük a munkánkat, és végeznénk ezentúl is, ha hagynák. Ha kell, mégkevesebb támogatásból, olcsóbb papíron, fekete-fehéren, kilakoltatva a jelenlegi szerkesztőségünkből, ezek nem számítanak, megoldjuk. Viszont semmiképp sem 3 (!) szerkesztőségi alkalmazottal, mert ez abszurd és egyszerűen kivitelezhetetlen, és nem a megyei könyvtár részlegeként.

A 2018-as és 2019-es éveink beszámolói, amiket természetesen eljuttattunk a tanácshoz is, nem hazudnak:- minden hónapban megjelentettük két folyóiratunkat, a Váradot és a Biharországot- a már hagyománnyá vált rendezvényeinket, a Törzsasztal-esteket, a HolnapFesztet és a Könyvmaratont sikeresen megtartottuk, ezek mellett több koncertet, versestet, irodalmi beszélgetést, performanszot stb.-t szerveztünk, könyvásárokra jártunk, több belföldi és magyarországi meghívásnak tettünk eleget- meghívásunkra (a teljesség igénye nélkül) olyan nevek látogattak el Nagyváradra, mint Kemény István, Parti Nagy Lajos, Térey János, Péterffy Gergely, Szkárosi Endre, Vida Gábor, Dragomán György, Nyáry Krisztián, Barna Imre, Visky András, Bartis Attila, Egyed Emese, Grecsó Krisztián, Csuhai István, Krusovszky Dénes, Benedek Szabolcs, Vass Tibor, Háy János, Tompa Andrea, Demény Péter, Peer Krisztián, Cserna-Szabó András, Szunyogh Szabolcs, Karácsonyi Zsolt és még nagyon hosszú lenne a sor- rengeteg kötetet adtunk ki (és el)- a könyveladásokból és előfizetésekből nem csekély saját bevételt termeltünk- mindig fontos volt számunkra a tehetséggondozás: a fiatalok számára nem csak publikációs lehetőséget és felületet biztosítottunk, hanem megkerestük, bátorítottuk és segítettük őket.

Azért nem folytatom, mert ezt már megírtuk százszor és ezerszer. Eljuttattuk, ahová kell. Azért nem folytatom, mert most nem jó itthon lenni, Váradon. És nem folytatom, mert nagyon fáj. Tudom, hogy amíg itt vagyunk, megmarad a csapatunk, az a pár ember, aki még hisz a kultúra és a művészet életmentő erejében, addig úgyis lesz folytatás. Csinálunk Holnapot. Csak bízzatok bennünk és adjatok egy kis időt, hogy talpra álljunk.”