Mit hozott a Jézuska az ellenzéknek?

Korán érkezett a karácsony az ellenzéki szavazókhoz; aranyvasárnapi meglepetésként deklarálták a Mindenen Átívelő, Nagy Kormányváltó Összefogás létrejöttét. A   g̶y̶u̶r̶c̶s̶á̶n̶y̶i̶ ̶b̶á̶j̶m̶o̶s̶o̶l̶l̶y̶a̶l̶  fényes angyalszárnyakon suhanó ajándék dobozán a „közös lista – közös jelölt” felirat olvasható. Illetve alatta apróbetűkkel, hogy „handle with care”.

Nos, bár

azért kíváncsiságomtól vezérelve óvatosan csak kibontanám ezt a színes karácsonyi csomagot. Határtalan érdeklődéssel várom ugyanis, hogy a zöld, a vörös, a lila és a Ferenc hogy fér meg egy dobozban. És láss csodát, a csomagolópapír lassú lehántása után, felemelve a fedelet: bizony megférnek egymással! Ott mosolyog benne minden karácsonyfadísz: egy Fekete-Győr András-formájú, egy Jakab Péter-es, egy LMP-s (ezt most hirtelen nem ismerem fel, mindig újat és újat gyártottak belőle), egy kunhalmis-vihogós meg a többi. És persze a legnagyobb kisgömböc, a Ferenc is, ki ne hagyjam.

Gondolhatunk bármit, az bizonyos, hogy meg kell becsülni ezt a kompozíciót, hiszen megannyi vér és verejték árán születhetett meg. Kutya nehéz dolog ugyanis ez a mindenen átívelés! Elveken, ideológiákon, szuverenitáson és méltóságon. A csillagok ilyen együttállásához sok alázat és összeszorított fog szükségeltetik. Hogy az ember vegyen egy nagy levegőt, és emelt fejjel tovább tudjon lépni a korábbi kijelentésein. A bohó, ifjonti vágyakon. A bátran felvállalt álmokon.

Ki úgy, ki úgy teszi meg ezt, a kognitív disszonancia legyőzésében legalább lehet valami egyéniség. A Momentum elnöke a „közös listával és tiszta jelöltekkel” narratívára fekszik rá. Ez teljességgel érthető, hiszen réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, úgy 2018-ban még valahogy ekképp hangzott a direktíva, mikor egy döcögő villamoson arról kérdeztük a pártelnököt, mit üzen lapunk olvasóinak: „Szavazzanak egy olyan pártra, akik se nem bal-, se nem jobboldaliak, küldjük el ezt a bandát a fenébe a szocikkal együtt. A fiataloké a jövő!”

A szebb  j̶ö̶v̶ő̶t̶ napokat megélt Jobbik vezetője, Jakab Péter viszont nem akar ködös magyarázatokat ácsolni. Egyszerűen átveszi a közös nyilatkozatot, ami máshol találja meg a feloldozást. Hogyasszongya: „A nemzet iránt érzett felelősség összeköt bennünket, ez a felelősség pedig erősebb mindennél. Az ellenzéki összefogás a mai nappal megszületett.” A felelősség mindennél erősebbsége azért eufemisztikus kissé. Valahogy úgy lehetne dekódolni, hogy: „ha kormányra akarunk kerülni, márpedig nagyon-nagyon akarunk, akkor

A Jobbik ponyvaregénybe illő kalandjairól persze már sokszor értekeztünk, most csak ezt a korábbi fogadozást hadd szúrjam ide minden kommentár nélkül:

Szóval az összefogás megszületett, az odsok a magasba szöknek, a lelki terhek hangosan koppannak a padlón. Most már csak az aprómunka van hátra, néhány különutasságban bízó, politikailag kevésbé képzett ellenzéki szavazó átnevelése, illetve a kórusból kiéneklők kíméletlen megfegyelmezése. Fekete-Győr már kiosztott egy-két kokit, a Kutyapártnak például megüzente, hogy „vagy nem indul el a választáson, vagy velünk működik együtt”. Nos, igen. Van, akivel szót lehet érteni, és

Kétségkívül minden pártelnök elégedetten tért vasárnap nyugovóra. Ferenc ennyire nem sietett. Ő kért egy kávét, betette kedvenc karácsonyi válogatását a lejátszóba, és hosszan nézte a falinaptárat. „Itt az idő” – gondolta, és rámosolygott mindig hűséges chatbotjára...