Lefelé az ereszen

„Sokan másznak lefelé az ereszen. Egy egész hatalom, a lebukástól félve. Az eresz tetején még azt remélték, őrizhető a látszat. Akkor jött a szöveg Szájerről, akinek révén »a magyar polgári konzervativizmus és a kereszténydemokrácia elfoglalhatta az őt megillető helyet az európai politikai színtéren«.

A megillető helyet, na persze. Az ereszen. Fogalmam sincs, miért hitték, hogy ezzel a szöveggel megúszhatják. Talán csak két napra akarták megúszni, amíg kitalálnak valamit. Két nap az élet, mint a Merle-regényben. Mára lejjebb csúsztak, csupa seb a kapaszkodó tenyerük. Már nem fér össze »a politikai családjuk értékrendjével«, ami történt. Úgy látszik, hirtelen Deutsch gestapózása sem fér össze. Csütörtökön önérzetes szabadsághősként kikérte magának, hogy üldözik a véleményét, péntekre már bocsánatot kért érte. Nem könnyű a biztonságos földetérés az ereszről. Mégis jó volna, ha az Európai Néppárt bakot tartana, mielőtt elhasalna a sárban.

Ott kapaszkodik mellette az ereszen és hazugságait kiabálja Polt Péter, aki szerint nincs korrupció, az csak a mi »percepciónk«. Kásler, aki a »kórházakban minden rendben van« felkiáltással zárja a tízparancsolatot. Mészáros, aki a tehetségének köszönheti irdatlan gazdagságát. Matolcsy, aki szerint idén is növekedni fog a gazdaság. Palkovics és Gulyás, akik kánonban ismételgetik: a kormánynak nincs köze a Színművészetihez. Semjén, aki vadászpuskával óvja a szakállas bácsiktól gyermekeinket és a kereszténységet. Közben, mint mindig, felfelé néz, Orbánt lesi, hogy le ne késse a tapsot. Az ereszt szorongatva ez nehezen megy, pedig a miniszterelnök épp most szögezi le csúszás közben, hogy nem foglalkozik gazdasági ügyekkel, és különben is, mindenkit meggyógyítunk.

Csúsznak, csúsznak lefelé. Enyv is van a kezükön, nem csak a friss sebek, ettől nehezebb. Mármint elengedni a kapaszkodókat. Soká tart még. Addig el is felejthetjük, és akkor csendben visszamásznak. Nyakkendők megigazítva, zakó, nadrág ismét begombolva, hazugságok újrahangosítva, ereszről és Alaptörvényről a vér és a kosz lemosva, mintha mi sem történt volna.
Katarzis nincs. Katarzis nincs? ”