Karácsony ürügyén

Apám szentestéken kirakott egy kis tálat a terített ünnepi asztalra. Mindenki tálacskájának nevezte el. Valamennyi étel és italféleségből tett bele egy falatot, vagy kortynyit, mondván gondoljunk azokra is, akiknek nem jut. És gondoltunk rájuk, hogy jusson végre mindenkinek. Apám ünnepi hagyományát magam is folytatom.

Már azért is Szent a karácsonyi este, mert ilyenkor találkozik a család. Valóságosan találkozik, vagy a képzeletben is találkozhat, de maga a találkozás elkerülhetetlen. Ez a találkozás rituális. Tehát ünnepet szül a megtorpanó idő, kívül-belül ragyogást, fényességet teremt – akár a kikapcsolt közvilágítás ellenére mindenütt – és mi általában jóhiszeműen úgy véljük, hogy a közelünkben csellengő háziállatok, de még az erdei vadak is megéreznek ezekből a tüneményes pillanatokból legalább valamit. De ez az emberi lélek játéka, ez már a kitapintható transzcendencia élménye.

„Rá meleget a marha lehel…” A szent család a betlehemi istállóban. A méltatlan környezet nem halványítja el Mária arcán a mosolyt. A szülő anyák győzelmi mosolyát. A nők osztályrésze, és csakis a nőké az, hogy megélhetik, megsejtik felsíró csecsemőjükben a teremtés isteni csodájához hasonlítható nagy élményt. Ecce homo! Az emberi élet, mely az anyából, a nőből fakad. Férfiaknak, az apáknak ebben még sosem volt és nem is lehet része. Az apás szülések tehetetlensége, igen az apák meghatott könnyei erről az érzelmi viharban is a pótolhatatlan hiányról árulkodnak. A sorsunk, a nőké és férfiaké megváltozhatatlan.

Így is kell, kellene értelmezni Novák Katalin gondolatait a női karrierről. Üzenete semmit sem zár ki más szempontokat sem. Novák Katalin hiteles. Az anyai mosolya (családanya 3 gyermeke van – ami férfi szemmel valóban utolérhetetlen teljesítmény és glória egyben) ráadásul még két magyarországi egyetemi diploma, valamint a francia egyetemi tanulmányok, és négy világnyelv ismerete, ebből 3 felsőfokon). Irigylésre méltó teljesítmény van tehát a palettáján… Akik méltatlan alapállásból bírálják, sőt szavai értelmét tudatosan félreértelmezik, jobb lenne, ha előbb önvizsgálatot végeznének, vagy legalább bele pillantanának tükrükbe. Mert a hangulat mulandó, de a szavak, különösen a leírt szavak, megmaradnak. Tévedés ne essék! Valóban meg kell becsülnünk a hölgyeket, anyákat, akik a tudomány, a közélet, a sport, a művészetek – vagyis az élet minden területén a legmagasabb csúcsokat is sikeresen ostromolják.

Eleve jobban oda kellene figyelnünk saját szavainkra, a jelentés tartalmukra ebben a kusza huszonegyedik századi szó-túltermelésben és fogalmaink félremagyarázásában. Mert mérlegelni, mint a miniszter-asszonyt illetlenül illető kommentárok esetében sejtettük, hasznosabb lehetne, mielőtt egyesek megszólalnak – még ha névtelenségbe burkolódzva is. Szavaink egyfajta végzete, hogy jelszavakká válva ellumpenesednek, és a hőzöngő politizálás vak lovának nyergébe pattanva letapossák lelkeink szebbik-jobbik felének kies tájait. Mérlegelni kell, de nem küldetésünk minden áron dönteni. J.S. Bach zenei zsenije mellett két felesége (Anna Magdalena és Maria Barbara) szerényen zenészek dinasztiáját hozta a világra.

Ha csak fogalmaink között tallózunk akár az utolsó ádventi napokon, bizony elrévedhetünk azokon a változásokon, amelyek szavaink jelentését érték. A „forradalom”, és alakváltozásai tapasztalataink nyomán rengeteget veszített a korábbi tavaszt, kikeletet idéző hangulatából. Puccsok, tömeggyilkosságok idéződnek fel Párizstól Szentpétervárig bennünk. De nem járunk jobban akkor sem, ha a fenti témához kapcsolódó női egyenjogúság témájára és történetére gondolunk.

A harcos szüfrazsettek férfi jogokat kaptak, és maradt ráadáskánt a „női kötelességek” tömege. A marxista alapon szervezett társadalomi utópia gyakorlatában, bányába és traktorra, sőt lágerekbe zavarták őket, és ál-mozgalmi dalokban dicsőítették bennük az egyenjogú elvtársnőket, tönkrezúzva nőiességüket, a csodát, felszámolván a természetes képességeiket, a nevezetes betlehemi mosolyt.

Ferencz Orsolya négyszeres anya és jelentős űrkutató idézte (már nem tudom kitől), hogy a legkiválóbb emberi teljesítmény is csupán a második helyre pályázhat az égi-földi rangsorban. Az első hely fölöttünk ál, elérhetetlen. Megfontolandó bölcsesség. A múló időben eddig minden teljesítményen túllépett az emberi alkotások sora. Ez a folyamat a jövőben  sem változik majd.

Eszeveszett gőg a mindent-megváltoztatás olthatatlan szándéka. A férfit nővé, a nőt férfivá alakítása már beteges következményekkel jár. Civilizációnknak volna még sok minden, amin változtatni kellene. Például a jelszóként hirdetett egyenjogúság helyett jobb lenne az egyenértékűségre törekednünk. Kiteljesedett női jogokra és velük egyenértékű férfijogokra. Valamint a nemek szerinti különbözőségeken belül a lehetőségek kiteljesedésére. Anyagi, szellemi és erkölcsi szempontokból egyaránt. Mert a hagyományos különbségek a két nem között, hála Istennek, örökkön megmaradnak. Legalább is addig, míg méltón nevezhetjük magunkat emberiségnek. A gőg ellenszere is a mérlegelés lehet csupán.

És ez nem konzervatív rögeszme. Ez több mint rögeszme. Talán az élet parancsa az istenfélőknek, de az ateisták sem mentesülhetnek a formális logika szabályai elől. Ilyenek vagyunk, ha nem takaródzunk éppen divatos jelszavakkal. Ki akarna a szentestén hot dogot, vagy big macöt vacsorálni?

Vár a gyertyafényes karácsonyi asztal a hagyományos ételekkel, a mindenki tálacskájával – és így van ez jól. Jusson belőle mindenkinek!