Jelezni szerettem volna, hogy ne tessék engem hülyének nézni!

„Kemény hangú cikkben bírálta Szájer Józsefet, amiért bukás helyett botlásnak nevezte a történteket. Amikor 2017-ben eljött az MTVA-tól, azt nyilatkozta, hogy nem akar politikával foglalkozni. Változott valami azóta?

Politikai ügyekben továbbra sem kívánok megnyilvánulni, csak az a probléma, hogy manapság a politikáról mindenkinek a pártpolitika jut eszébe. Pedig a politizálás a szó eredeti értelmében a közügyekkel való foglalkozást jelenti, ami mindannyiunknak a dolga lenne. Szóval én ma sem pártpolitizálok, egyébként sem tudok egyik oldalra sem állni. Vannak dolgok, amelyekkel egyik vagy másik oldalon értek egyet, de ez nem azon múlik, hogy melyik párt mondja, hanem hogy mi annak a tartalma.

Azért is írok közéleti témákban, mert szerintem a civil társadalomnak valamilyen módon kontrollálnia kellene a hatalmat. Eredendően arról van szó, hogy a társadalom bizonyos tagokat felhatalmaz arra, hogy ők vezessék az országot a legjobb tudásuk szerint. De ez nem azt jelenti, hogy ők a kedvükre élhetnek és visszaélhetnek a hatalmukkal. A civil társadalomnak szüksége lenne egyfajta közös gondolkodásra, ennek egy pici morzsája, ha emberek elmondják a véleményüket.

Miért nem elég, ha Szájer a maga módján elnézést kér és megy minden tovább?

A Szájer-féle cikk nem arról szólt, hogy ez az ember kicsoda és mit csinált, hanem hogy mindennek fejében még hülyének is néz minket. Mert azt meri mondani, hogy ez egy botlás volt. Bocsánat, ez nem botlás, hanem bukás volt. És én, mint magyar állampolgár, a civil társadalom egy tagja, jelezni szerettem volna, hogy ne tessék engem hülyének nézni.

Sok olyan visszajelzés eljutott hozzám, és ön is azt mondja, hogy ez egy kemény cikk volt. Én nem éreztem annak. Valószínűleg csak nem szoktunk hozzá, hogy valaki feltegye a kezét, és azt mondja, hogy szerintem hülyének tetszenek nézni minket.

Azt mondja, hogy a civileknek kellene kontrollálni a hatalmat, innentől már csak egy lépés, hogy önből is Soros-bérenc legyen.

A kommentelők között voltam már Soros-bérenc, Orbán-bérenc, Gyurcsány-bérenc, de szélsőjobboldali is, mert számomra árnyalatok vannak, az írásaimmal hol erre, hol arra szeretnék rámutatni. Sok ember annak szellemében minősíti a szövegeimet, hogy ők maguk milyen irányba elfogultak. Ezzel nem szabad túl sokat foglalkozni. Ráadásul az emberek zöme nem a szerző véleményére kíváncsi, hanem a saját véleményéhez akar visszaigazolást kapni. Ha viszont a sajátjától eltérő véleménnyel találkozik, az rögtön veszélyes, mert még a végén rávezeti, hogy talán mást is lehet gondolni egy adott kérdésről.”