Aztán jött a Szájer-botrány, és a Kedves Vezető szíve hirtelen meglágyult.
„Orbán élet-halál harcot hirdetett Brüsszel ellen, amiért egyáltalán felvetették a jogállamiságot, mint feltételt. Jött a vétó, az EU megbénítására tett kísérlet, jött a több hónapos küzdelem ígérete, ahol nem lehet kompromisszumot kötni, mert nem vagyunk hülyék – mondta a miniszterelnök, sőt már azt is belengette nagy mellénnyel, hogy jobb az unión kívül, mint belül. Aztán jött a Szájer-botrány, és a Kedves Vezető szíve hirtelen meglágyult. Alig több mint egy hét elteltével, már nem akart hónapokig harcolni, már nem akarta eltörölni a jogállamiságot, mint feltételt, megelégedett azzal, ha egy kicsit később kezdik el élesben alkalmazni. Hirtelen kompromisszumot is lehetett kötni Brüsszellel.
Az okos ember ezt persze megteszi önként, mert tudja, hogy egy közösség csak kompromisszumok mentén működhet hatékonyan. A butának ehhez a felismeréshez kell egy pofon. Orbán kapott is egy akkorát, hogy az eresz adta a másikat. Aztán Brüsszelben csend lett. Már nincs vétó, nincs küzdelem, marad a jogállamiság, mint feltétel, amit vagy számonkérnek majd rajtunk vagy nem. Persze itthon majd fújják a győzelmi kürtöt, hátha elnyomja a pofon csattanását, az eresz nyikorgását. Pedig jobb lenne csendben maradniuk itthon is, és tanulni a pofonból. Különben jön majd az újabb.”