Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
Kijelölte az új ellenségképeket: az elítélteket, a bírákat és ügyvédeket, valamint a romákat.
„Egyes politológusok szerint az emberek politikai emlékezete legfeljebb hat hónapig tart. Ezért is kérdezem, vajon az életünket fenekestül felforgató koronavírus-járvány kitörölte-e a memóriánkból mindazt, ami ez év elején, pontosabban 2020. február 16-án történt. Orbán Viktor évértékelő beszédet tartott, amelyben – nem megfeledkezve az »ősellenség« Soros Györgyről – kijelölte az új ellenségképeket: az elítélteket, a bírákat és ügyvédeket, valamint a romákat. Idézem sorrendben:
Külföldről finanszírozott, s persze a Soros-hálózathoz tartozó szervezetek és felbérelt ügyvédeik a jogvédelemmel visszaélve perek tömkelegét indítják, hogy a magyar emberek pénzéből komoly összegeket fizettessenek erőszakos bűnözőknek és persze maguknak is. Nem nézhetjük ezt tovább tétlenül, ezért indítjuk útjára ismét a nemzeti konzultációt.
Igazán sajnálatos módon ez a nemzeti konzultáció elmaradt, a Covid-19 áldozatává vált. Folytatva a következő idézettel:
Nem akarok elmenni szó nélkül a gyöngyöspatai ügy mellett sem. Egy bírói ítélet felkavarta a közvéleményt, amikor szegregációra hivatkozva tetemes összeget ítélt meg a romák egy részének. Egy ígéretes folyamatba vágott bele a villám azzal a bírói ítélettel, amely ismét szembefordította egymással a gyöngyöspataiakat. A pénzért pedig származásra való tekintet nélkül mindenkinek meg kell dolgoznia. Mondanom sem kell, hogy a bírói eljárást kezdeményező szervezetet szintén Soros György pénzeli.
Mindezt azért idéztem az emlékezetünkbe, hogy megmutassam, a miniszterelnök kirekesztő előítéletei, gyűlöletkeltésre alkalmas céljai utóbb miként öltöttek testet a jogalkotásban. Ez a módszer persze nem új, és tartok tőle, a jövőben is alkalmazni fogják.”