Egy félremagyarázott miniszteri nyilatkozat margójára

„Lehet-e a szeretet nyelvén politikai küzdelmet folytatni? Azt hiszem, igen” – osztotta meg legbelsőbb vágyait a közvéleménnyel Gyurcsány Ferenc még október folyamán. „Szerintem meg gyávák vagytok, gyávák, akik a talpnyaló lakájok hada mögé bújik, és rettegtek, hogy elveszítitek a pénzt és a hatalmat” – üzente a fideszeseknek a minap Gyurcsány beosztottja, Kálmán Olga egykori televíziós „szaktekintély”.

Ez lenne tehát a szeretet nyelve. De miért is ragadott klaviatúrát Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes közpénzen tartott kommunikációs tanácsadója? Nos, muszáj volt,

„Meg akarjátok mondani, hogy kit és hogyan szeressünk, hogyan legyünk nők/férfiak, hogyan legyünk család” – panaszkodott Kálmán Olga, a már idézett posztjában. Ez tehát az újrahasznosított vád.

Nála, és az ideológiai hadviselésre mindig ugrásra kész liberális hadtestnél egész pontosan az verte ki a biztosítékot, hogy Novák Katalin egy videóban ezt üzente: „Ne higgye el, hogy nekem, mint nőnek folyamatosan versenyezni kell a férfiakkal, ne higgye el, hogy az életünk minden pillanatában össze kell mérni magunkat egymással, és legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kell rendelkeznünk, mint a másiknak.” Meg ezt: „Ne higgye el, hogy nem dönthet szabadon, vagy ne élhetné meg a kiteljesedését sok gyermekes anyaként.”

Ebből a 444 az alábbi megállapítást szűrte le: „még ha kedvesen is mondja, akkor is szülőgépnek minősíti a nőket Novák miniszter”. Hasonlóképp a 24.hu: „Novák Katalin szerint nem baj, ha egy nő kevesebbet keres, mint egy férfi”. És így tovább.

Azonnal nőjogi harcosok, ellenzéki politikusok és szabadgondolkodó influenszerek „mártották vitriolba a pennájukat”, és a férfiuralomnak behódoló, sőt, minden magyar nőt behódoltatni szándékozó kormányzati szándékot (sőt: parancsot) meséltek bele a nyilatkozatba.

A liberális hadviselés szabályrendszere szerint legfeljebb aprócska szépséghiba az offenzíva kapcsán, hogy a Fidesz alelnöke nem állított olyat, amit felrónak neki. Ahogy a kormány, úgy ő sem akarja megmondani, ki hogyan éljen, ki kit szeressen, és legkevésbé sem azt, hogy a nőknek kisebb fizetés jár, mint a férfiaknak. Ezt a felhördülés hatására a Hír tv-nek adott nyilatkozatában egyébként (még egyértelműbben) tisztázta is a miniszter.

Novák Katalin valójában éppen az önfelvállalás fontosságára buzdította a nőket, arra, hogy merjenek a vágyaik és szándékaik mentén döntéseket hozni, hiába diktálna mást a korszellem. Ha szeretnének, bár nehézségekkel jár, vállaljanak gyermeket, gyermekeket. De ez ettől még korántsem kötelező, nem várja el senki senkitől, pláne nem Novák Katalin. És nem kell minden áron belehalni az emancipációs harcba sem, noha annak céljait egyébként maga a miniszter is osztja. Ezt többször leszögezte.

Hogy a kormány a családalapításhoz minden lehetséges támogatást megad, s értéknek tekinti a férfi és a nő szeretetközösségén alapuló házasságot, még nem jelenti azt, hogy ez lenne az érvényesülés egyedüli útja ma Magyarországon. Sőt, hiába a temérdek program és kedvezmény, ez az út továbbra is rögösebb és több áldozatot követel, mint a többi. Mondjuk úgy, ráfér egy kis népszerűsítés.

Pláne, hogy olykor nem is lehet.

Érdemes talán kitérni azokra a kormányzati lépésekre is, amelyek az édesanyáknak a munkába való mihamarabbi visszatérését segítik. Ilyen a gyed extra, a csecsemőgondozási díj a korábbi fizetés száz százalékára való emelése vagy a bölcsődei férőhelyek hatvan százalékos bővítése.

De a miheztartás végett ide kívánkozik néhány adat rögzítése is. Míg 2010-ben 17,6 százalék volt az eltérés a nők és a férfiak jövedelme között, addig 2018-ban már csak 11,2. Azóta pedig ez az arány tovább csökkent, a cél nyilván a nulla. Ráadásul a nők foglalkoztatottsága húsz éve nem volt olyan magas, mint napjaikban, s míg a női munkanélküliség az unióban átlagosan 6,5, nálunk 3,5 százalékos volt tavaly. További adalék: a vezető beosztásban dolgozó nők EU-átlaga 37,74, Magyarországon 39,4 százalék. Zárójel bezárva.

A helyzet az – s ez innentől már nem pusztán a nőket érintő jelenség –, hogy az a bizonyos korszellem, illetve a média és a szórakoztatóipar által meghatározott mainstream gondolkodás ma kifejezetten családellenes. Óvatosabban fogalmazva: nem propagálja a családban való életet, különösen nem a papa-mama-gyerekek felállást.

Bár a fősodorhoz tartozó produkciókban, a nyugati ember gondolkodását oly nagy mértékben befolyásoló megmondó emberek üzeneteiben rendre az egyén jogai és lehetőségei, hovatovább kényelme jelenik meg prioritásként, valójában igazodást várnak el. Amikor azt mondják, „légy önmagad”, arra buzdítanak, „légy olyan, amilyennek mi szeretnénk”.

Ebben a felállásban pedig a magyar kormány, illetve az általa képviselt értékrend inkább Dávidként, mintsem Góliátként szerepel a küzdelemben, akkor is, ha ezt a globalista elit helyi képviselői próbálják másként bemutatni.

Ott tartunk tehát, hogy az egyéni szabadságot minden más körülmény elé helyezők valójában elveszik az egyén szabadságát, adott esetben azzal, hogy megfosztanák a családi kötelékben, anyaként vagy apaként való kiteljesedés lehetőségétől. Vagy legalábbis attól, hogy ezt az életformát a huszonegyedik században is reális, vállalható opcióként kezelje az LMBTQI-kakafóniában talán már elvesző egyszerű állampolgár.

Mindettől függetlenül azonban Novák Katalint (és persze mindenkit) akkor is megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, ha éppen miniszter, és ahhoz is joga van, hogy szavait valósághűen interpretálják. Még azok is, akik netalántán a Gyurcsány-féle szeretet nyelvét beszélik.