Az önkény a szép szavakkal kezdődik

„Hol van már az EU összehangoltan versengő sokszínűsége és eredeti, valóban demokratikus célja, a szubszidiaritás, mely a döntéseket a polgárokhoz legközelebb eső szintjén óhajtja meghozni? Helyette senki által meg nem választott »civil szervezetek« létrehozását ösztönzi és pénzeli, hogy a neki nem tetsző kormányokat destabilizálja. A Soros-jelenség csak a jéghegy csúcsa. Az úgynevezett mélyállam mind a tengeren túl, mind Európában akkora erőforrásokat állít csatasorba, mellyel a küzdelmet a (ma még önálló) országok valóban üggyel-bajjal veszik föl. Szabad sajtóról, ügyészségről, bíróságról stb. papolnak ott, ahol egyik is, másik is a tőketulajdonosoktól meg az aktuális politikai erőviszonyoktól függ. A nép kegye változó, a pénzzel, főképp a sok pénzzel aládúcolt érdeké nem. A választásokat világszerte inkább a tömegmédia befolyásolja, semmint a valóság. A nagytőke pórázán rángatott fősodratú hírközlés nem a fölismert és megtapasztalt nemzeti célokat meg az okos nemzetközi együttműködést szorgalmazza, hanem a nagyok érdekét a kicsik és még kisebbek ellen. Vagyis az évezredes harc felújítását a lelkekért és az erőforrások meg a javak aránytalan elosztásáért.

A független Magyarország a kora Árpád-kor óta hódító háborúkat nem indított, dinasztikus küzdelmekben nem vett részt. Csupán védekezett, hogy megtartsa, amit egy évezreden át építgetett. Könyves Kálmán király kilencszáz éve hozta létre a közel ugyanannyi időn át a két fél önkéntes elhatározása alapján működő magyar–horvát perszonáluniót. Károly Róbert király 1335-ben azért szervezte a visegrádi királytalálkozót, hogy a cseh–lengyel ellenségeskedés megszűnjön, s hogy a három ország közt gyümölcsöző együttműködést hozzon létre. Históriánkból kiindulva ezért (is) visszatetsző, ha azok oktatnak minket jogállamiságból, akiknek iskolai tananyaga, közvetlen felmenőik élménye és dicsőí­tett múltja a hódításban és birodalmakban gyökerezik.

Többek közt ez a Deutsch-ügy szembeötlő tanulsága.

Nem óhajtok sem a történelem, sem a magyar EP-képviselő prókátora lenni. Nem szorulnak rám. De nehéz szó nélkül hagyni azt a komédiát, mely az Európai Parlament ülésein sorozatosan, legutóbb a néppárti frakció felemás határozatában ölt testet.”